Hormuz gyanús sikátorai...

Hőseink egy csapat marcona képű beduinnal találják magukat szembe. A tolvaj, akit idáig üldöztek, most megtalálja a hangját (csak álljon mögötte egy rakat felnőtt), és vádlóan mutogat Ziára, hogy merészelte a szóban forgó medált hordani. Mielőtt azonban bárki jatagányt rántana ilyen szentségtörés (??) hallatán, megjelenik Ardeth Bay, aki szemmel láthatóan a csapat vezére. Ahelyett, hogy a gyerekeknek keresztkérdést tenne fel, bemutatkozik (Malik), elveszi a tolvajtól a medált -akit, mint kiderül Nadimnak hívnak- és visszaadja Ziának. Majd látványosan lehordja a gyereket, amiért lopott. Meghívja ugyan hőseinket egy teára engesztelésképpen, azonban Esteban, Zia és Tao már megtanulták, hogy ne fogadjanak el semmit idegenektől, így csak megköszönik a meghívást, és távoznak. Senki nem áll az utukba, de a vezér azért suttyomban utánuk küldi Nadimot kémkedni.

Alig lépnek pár saroknyit, a többezres főt számláló városban rögtön belebotlanak Mendozáékba. Ő először is dohog egy kicsit, hogy hová kolbászoltak el megint a gyerekek, amikor Ambrosius rájuk uszította a kormányzó teljes helyőrségét..! Waga Fayatnak meg se híre, se hamva, még őt is meg kellene találni! Pedro közben kiszúrja a hallgatózó Nadimot, majd a fülénél fogva rángatja elő a gyereket a szomszédos épület mögül. Nadim gyorsan felméri az erőviszonyokat, ami ezúttal sajnálatos módon nem az ő részére billen, így felajánlja, hogy elvezeti hőseinket Waga Fayathoz. Mielőtt Pedro és Sancho kiutalnak neki egy-egy nyaklevest...

Hamarosan el is érik a boltot, azonban nyüzsögnek körülötte az őrök. Nem túl sok, de azért mégiscsak megnehezítenék az ószeressel való nyugodt és kulturált kommunikációt. Ígyhát hőseink kitalálják, hogyan tüntessék el őket, hogy ők besétálhassanak a boltba...

Hormuz, egy kis retkes, eldugott bolt, ahová a madár se jár...

Shoppingolás közben Ambrosius és Laguerra is beugrottak a jó öreg Waga Fayathoz, elcsevegni a régi szép időkről, na, meg kideríteni, tud-e valamit egy bizonyos Akkád nevű helyről. Az öreg nagy-lelkesen mondja a magáét, nosztalgiázik, közben próbálja az évszázadok alatt lerakódott por és lom alól előkeresni a térképet, amin valamikor látta Akkádot bejelölve. Hamarosan meg is találja -elvégre a saját káoszán mindenki átlát-, miközben sajnálkozik rajta, hogy Ambrosius hajdani két társát, Athanaost és id. Laguerrát már (állítólag) Allah magához szólította. Miután Ambrosius kifizette a térképet, már indulnak is. Viszont az öreg kissé szószátyár, talán jobb lenne megszabadulni tőle. Persze nem saját kezűleg, így alkimistánk utasítja Laguerrát, hogy intézze el az öreget. Ő azonban nyilvánvalóan szimpatizál a boltossal, ám mielőtt kitalálná, hogy mi a rosszabb -lemészárolni hidegvérrel egy védtelen öreget, vagy magára haragítani Ambrosiust-, Mendozáék színre lépnek egy csőre töltött puskával. 

Miközben a felnőttek lefegyverzik az ellenfél csapatát, a nagy ijedtségre Waga Fayat gyorsan előkerít egy üveg kerítésszaggatót, kitölt egy diszkrét adagot egy pikolópohárba, majd jól meghúzza az üveget. Közben a három gyerek besétál a boltba és Esteban közli a már kissé pityókos öreggel, hogy az apja Athanaos, ő küldte őket oda. Waga Fayatnak mostmár az alkohol, a düh és a tény hatására (miszerint a jelenlegi támadók az ő oldalán állnak) megjön a bátorsága, és rátámad a már megkötözött Ambrosiusra. Az hagyján, hogy épp fél perce akarta lemészároltatni, ráadásul hazudott is neki! A térképet természetesen visszaveszi (meg azért az árát is megtartja), és átadja Estebanéknak, akik feltételezhetően szintén Akkádot keresik.

Mivel hőseink közül egyikük se járt középiskola első osztályába, így Waga Fayat elmagyarázza nekik, merre találják Akkádot, s a Hold hegyét. Ami valójában nem is hegy, csak egy batárnagy, piramis alakú épület: egy zikkurat.

A csevegést újabb vendég szakítja félbe: Gaspard sétál be a bolt pitvarába, hogy egy ifjú hölgynek keressen valami ajándékot. Mivel az egyetlen, amit eddig kiderített róla, hogy szereti a kardokat, így ebbe az irányba próbál keresgélni. Balszerencséjére nem csak egy csinos tőrön, de a csinos Laguerrán is megakad a szeme. És Ambrosiust is felfedezi úgy mellesleg. Mivel Gaspard barátunk soha nem az eszéről volt híres, most is csak némi fáziskéséssel tűnik fel neki, hogy mindketten megkötözve hevernek a lomok mögé behajítva. Addigra azonban Mendoza már a függöny mögül felméri a terepet, és Gaspard annyit sem érkezik mondani, hogy "Zweiten Battalion Sturm!", navigátorunk, kilépve a rejtekéből máris fejbe veri őt a mennyezeti lámpással. Ígyhát Gaspard is csatlakozik Ambrosiushoz és Laguerrához kötözött sonkaként, a perzsaszőnyegek alatt.

Mostmár viszont jó lenne útnak indulni a megadott irányba. Csakhogy az utcán egyre több az őr, úgy tűnik, Waga Fayat boltjának környékére lettek legtöbben kivezényelve. Ez Mendozának kapóra is jön, itt a remek alkalom, hogy lelkifurdalás nélkül megszabaduljon a taknyos kölyköktől (úgy tűnik, átragadt rá Athanaos mentalitása). Na, nem löki oda őket csaliként, hanem sajnálkozva közli, hogy mostmár mindenképpen szét kell válniuk. A gyerekek menjenek csak, keressék meg az aranyvárosokat, ő pedig Sanchóval és Pedróval elterelik az őrök figyelmét, míg kisurrannak a Kondorhoz. Ne aggódjanak, nem kell értük visszajönni, majd próbálnak egy hajót fogni Spanyolország felé!

Könnyes búcsú után Mendozáék meg is kezdik az elterelő hadműveletet. Ahelyett, hogy némi álruhával plusz sminkkel álcáznák magukat, üvöltve rárontanak a döbbenettől köpni-nyelni nem tudó katonákra. Azonban megelehetősen nagy a túlerő: Mendozáékat sarokba szorítják. Ám mielőtt szitává lőnék őket a sikátor mélyén, megjelenik három repülő... izé (nem, nem szőnyegek!), s kötelek segítségével mindegyik felkap egyet-egyet a bajba került spanyolok közül. Rövid sétahimbálózás után, mielőtt Sancho és Pedro megfulladna a nyakukra csavarodott kötelektől, a repülők -nem éppen kíméletesen- le is hajítják hőseinket egy háztatőre, majd magyarázat nélkül távoznak. A háztetőn már vár rájuk Nadim, aki biztonságos helyre kíséri őket. Konkrétan Malikhoz. Aki persze rögtön szimpatikus Mendozának, és viszont. Mivel a beduinoknak kiváló a dróthálózatuk, Malik már nem csak azt tudja, hogy Mendoza megmentette Wagát, hanem hogy Európába kíván jutni. Szóval már le is van neki zsírozva egy- illetve három- hely az Esperanza II.- n.* (Biztató... Kitalálom: el fog süllyedni? Hm? Hmm?) Végül Mendoza és társai Malik tevéi közé vegyülve sikeresen feljutnak a hajóra...

Közben a gyerekek Waga Fayat kíséretével simán kijutnak a város egyik kevésbé őrzött kapuján. (Amin át Mendozáék is lazán kisétálhattak volna velük együtt, hogy aztán nyíltan a szemükbe nézve megmondják, hogy mostmár inkább hazamennének. De neeem!) Esteban még pityereg egy sort, majd mindhárman elindulnak a Kondor felé. Az öreg pedig elindul vissza a boltjába, hogy a három foglyát behajítsa egy sötét, nyirkos pincébe, skorpiók és kígyók közé. Ám azoknak már csak hűlt helyét találja...

Igaz már lenyugvóban a nap, de azért a gyerekek felszállnak a Kondorral. Odalent pedig a három jómadár figyeli a távozást: Ambrosius, Laguerra és Gaspard- aki csatlakozott a csapathoz, mint Mendozalikvidáló szakmenedzser. Ugyan kinek kell térkép, mikor Laguerra mindent hallott, amit Waga Estebanéknak mondott Akkádról? Na, meg egyébként is a gyerekeknél van a világ legnagyobb orichalkon tárgya, ami szükséges a nyomkövetéshez... 

Folyt. köv.

*Emlékszik mindenki? Szintén egy Esperanza nevű hajón indult útnak annak idején az Újvilág felé Esteban és Zia... utóbbi nem feltétlenül önszántából. Meg nem is ért el a hajó odáig...