Ott hagytuk el a történetet, hogy szegény öreg, túltáplált Kokapeti próbálja elszállítani Athanaos levelét hőseinknek... valakinek, aki lehetőleg nem analfabéta...

Zia és Esteban szénája nem áll túl jól, ugyanis az előző részben egy kard szorult a Kondor egyik szárnyába, s az teljesen ellehetetleníti az irányítást. Esteban épp hogy csak le tudta tenni a falu szélén, viszonylag kismértékű károkat okozva a helyi vegetációban. Szóval azt a kardot ki kellene húzni, még napfelkelte előtt, hogy a gyerekek megkezdhessék az elterelő hadműveletet az erőd körül, míg közben Mendoza és társai a rabszolgasorban tartott parasztokat igyekeznek kiszabadítani, majd élve kijuttatni. Ez majdnem olyan remek, részletesen kidolgozott terv, amiket Esteban szokott kitalálni hirtelen felindulásból.

Közben ezer veszélyt és megpróbáltatást túlélve, mint a marathóni csata hírhozója, Kokapeti végül megérkezik Patiala faluba, és holtan zuhan Zia kezébe... Na, jó, csak pihen egy kicsit.

Már sötét este van, mire Zia kisilabizálja az egyetlen mondatot, amit Athanaos a papírra firkantott. Amiből több minden kiderül:

1.- Zia, ha nehézkesen is, de el tudja olvasni a latin betűs írást.

2.- Nagyon expert drogok területén. Ne feledjük, hogy az apja volt hajdan az inkák főpapja, s az indián papok, sámánok eszköztárában előkelő helyet foglalnak el a hallucinogének. Mint az közismert...

3.- Athanaos is expert drogokban, hiszen hallomásbeli diagnózis alapján kitalálta, pontosan melyik tudatmódosítóról van szó. Hát, neki nincs mentsége...

Ja, és a lényeg: 4.- A maharadzsa még nem teljesen szenilis, csak éppen  Ambrosius galád módon egy olyan kábítószert szedet vele, amitől teljesen szétzuhan az agya. Vagyis emiatt olyan akaratgyenge szegény uralkodó az utóbbi időben. Indali ugyan még nem hallott ilyesféle szerről, de rendkívül hiteles forrásból tudhatjuk, hogy, hogy például Káli istennő szektatagjai is ugyanilyen szerrel éltek, amely ugyanilyen hatással van a használójára, s amely "Káli vére" néven futott...

(Találós kérdés... hogy lehet bedrogozni egy indiai előkelőséget, aki reggelire hasist, vacsorára ópiumot fogyaszt desszert gyanánt, két étkezés között pedig kannabiszt szív, és már tízéves korára több a szervezetében a drog, mint a vér? Hmm...) Mindenesetre Esteban rendkívül csalódott, hogy az apja nem is üdvözli a levélben, ráadásul még egy nyamvadt térképet sem mellékelt hozzá az erődről. Idejéből kitelt volna rajzolni egyet. Indali ugyan megvilágítja a lényeget, miszerint ha sikerülne a maharadzsát valahogy detoxikálni, az valószínűleg páros lábbal rugná ki az erődből a sok 52arkavarót. Sajnos hiába ismeri Zia az ellenszert, nincsenek hozzávalói. Úgyhogy maradnak az eredeti tervnél, valahogy ki kell húzni a beszorult kardot a Kondor szárnyából...

Föld alatti folyó...

Mendoza, Pedro és Sancho csak eveznek, eveznek, eveznek és eveznek, olykor Pocahontas módjára kecsesen leszánkáznak a csónakkal egy-egy nyaktörő vízesésen. A reakciójuk pedig inkább Meekóéhoz hasonló...

Patiala erőd...

Leila, az arab démon ismét táncra perdül ikertestvérével, bár a kutyát sem érdekli a produkciójuk. Ki kellene már találniuk valami új koreográfiát, mondjuk rúdtáncot, kígyótekergőzést, vagy iszapbirkózást, mert még a köztudottan zene- és tánckedvelő maharadzsa is csak unottan ásítozik, és túrja az orrát a sarokban.

A jelenlévő Taót sem bűvöli el különösebben a látvány, étvágya sincs, aggódik Kokapetiért, csak fészkelődik és vakarózik a helyén. Ambrosius szokása szerint látszólag legkevésbé se figyelve a környezetére, löki a süket dumát, közben irdatlan mennyiségű panírozott pávacombot fogyaszt el, mit sem törődve a magas koleszterinszint okozta veszélyekkel. Bár az életvitelét ismerve nem valószínű, hogy az fogja elvinni... Az asztal mellett Laguerra álldogál unott arccal, reménykedve, hátha történik valami, vagy legalább valaki megkínálja elefántszemlevessel. Mivel a szupé nem ígér túl sok izgalmat, Tao szélgörcsökre hivatkozva visszavonul. Sajnos, mivel még Mendozánál is rosszabb színész, a vak is látja, hogy valami csalafintaságra készül...

Patiala falu...

Esteban hiába próbálja a kardot kiszedni szárnyból. Mivel a vazelin viszonylag ritka portéka volt akkoriban, a szappant meg India zsákfalvaiban hírből sem ismerték (tán még manapság sem), így nyers erővel próbálja eltávolítani a beszorult fegyvert. Zia a Kondor alatt rója a köröket, de nem segítene Estebannak, csak olykor megkérdezi, hogy halad. Egyszercsak befut Banu és Satya egy-egy kosárral, tele mindenféle gyanús növénnyel. Mint kiderül, azokat a helyi drogdíler gyógyítónő házából hozták. Ahol halomra áll mindenféle, hasonlóan gyanús hozzávaló. Hogy eddig ezt nem tudták kinyögni! Zia tüstént meg is kéri őket, vezessék őt a gyógyító házához, ott talán talál hozzávalókat a Káli vére ellen.

Esteban hát magára marad, és a hiábavaló erőlködés közben észreveszi Gunjant és az elefántját... Hogy ez se jutott eddig eszébe senkinek... Nosza, kössék rá az elit a kardra!

Mivel a falu összes kötelét elhasználták Mendozáék a "Emelj-fel-a-fára” szerkezetekhez, így Esteban és Gunjan kénytelenek friss köteleket gyártani indákból. Közben Zia a gyógyítónő házában igyekszik összekotyvasztani az ellenszert.

Patiala erőd...

Tao nem tud a se99én maradni, ígyhát kiszökik a szobájából, vállalva a lebukás veszélyét, mindenképp közölni akarja Athanaosszal, hogy elküldte Kokapetivel az üzenetet. Olyannyira fel van pörögve, hogy fel sem tűnik neki, hogy odabentről nem Athanaos, hanem Ambrosius válaszol neki. De rögtön rájön, amint kinyílik az ajtó, és átesik a küszöbön. Sajnos nem egy rögtönzött osztálytalálkozót zavart meg, pontosan őt várták. Athanaost Laguerra tartja sakkban, míg Ambrosius vészjóslóan mézes-mázos hangon közli, hogy teljesen megérti Tao motivációját. Hogy a jövőben elmenjen a kedve az efféle partizánkodástól, alkimistánk meginvitálja a fiút a föld alatti gyárba, tekintse meg a vadiúj produkciót.

Ambrosius Tao és Laguerra, valamint szokásos öntömjénező szövege kíséretében leérkezik a föld alatti gyárba, majd fejére húzza a mu koronát. Mint kiderül, nem is volt annyira nagy szükség a falusi gyerekekre, nélkülük is elkészültek a Fekete Napok. (Tudjuk jól: Schindlernek se volt szüksége a gyerekekre, nélkülük is elkészültek a harmincmilis töltények...) Ambrosius egy kis erődemonstrációt mutat be a fekete napokkal, amelyek a mu korona viselőjének engedelmeskednek. Egész pontosan hamuvá éget egy rakás szenet, amit szegény-szerencsétlen munkások egy egész délelőttön át hurcolásztak a kazán elé.* Tao azonban nincs elájulva ezen teljesítménytől, sőt, attól a tervtől sem, hogy vegyék át az uralmat a világ felett, ledöntve a trónról az összes inkompetens, felhúzott orrú uralkodót. A fiú hangot is ad ama kétségének, hogy Ambrosius jobb uralkodó lenne, mint bármelyik jelenlegi király. Jó hangosan. Megunva a hisztit, Ambrosius végül szénné égeti... ja, nem, csak a szobájába küldi Taót, hogy lehiggadjon. És aznap nem kap vacsorát!

Patiala falu...

Lemegy a nap, mire Esteban és Gunjan elkészülnek a kötéllel... vagyishogy éppen kel fel. Végre nagy-nehezen kierőltetik a beszorult kardot a helyéről, Rupang, az elefánt segítségével. Zia is éppen elkészül az ellenszerrel, még szívószálat is hozott, meg kis színes papírnapernyőt, ha esetleg a maharadzsa koktélként óhajtaná elfogyasztani. (Ők nem tudják, hogy kár ennyire felkészülni: a maharadzsa, lévén idült alkoholista, bármit megiszik, amit az orra elé tolnak.) A többfrontos hadjárathoz Gunjan is elindul az erőd felé elefántháton.

Patiala erőd...

Mendozáék megérkeznek a tetthelyre, a föld alatti bányába, ám ott még nyüzsögnek az őrök. Ezek szerint a gyerekek még nem kezdték meg az elterelést. Mindegy, Mendozának már nagyon viszket a tenyere, úgyhogy nekiállnak hárman péppé verni a parasztmunkásokra felügyelő csuklyásokat. A bunyó elég egyoldalú, mint tudjuk szerencsétlenekkel még a gyerekek is elbánnak. A munkások meg csak néznek, hogy jé, ilyet lehet?? Hamarosan szép kis kupacba összegyűjtik a lepofozott őröket, mint a Kincs, ami nincs utolsó bunyós jelenetében a queer kalózokat. Épp csak egy hálót nem dobnak rájuk. Mendoza gyorsan utasítja egyrészt a bámuló parasztokat, hogy kötözzék meg a csuklyásokat, amíg nincsenek maguknál; másrészt az utolsó túlélő őrt, vezesse őket Taóhoz. Ha maradt még belőle valami...

Közben odakint megérkezik Esteban és Zia. Zia vezet, és az elterelés igen jól sikerül, az összes őr azonnal kirohan az erőd tetejére, és sortűz alá veszik a madarat. Ebből ugyan több káruk, mint hasznuk származik, ugyanis a Kondoron szépen gellert kapnak a golyók, és nagy részük visszapattan a feladóhoz... Egyik körrel Zia kidobja Estebant az egyik nyitott folyosóra, keresse meg a maharadzsát, majd visszatér az őröket ijesztgetni.

Tao a cellája ablakából figyeli az eseményeket, lelkesen szurkol a kinti csapatnak, majd hangokat hall az ajtó felől. Ami rögtön ki is nyílik két darabban, ahogy Mendoza egy jól irányzott rugással kinyitja. Ő aztán nem vacakol a finommechanikával. A csuklyást, aki mutatta az utat már rég' lecsapták, és mivel Sancho olyan jószándékú, el is helyezi a kanapéra, nehogy a hideg padlón véletlenül vesegyulladást kapjon a szerencsétlen. Mielőtt a társaság elindulna kiszabadítani Athanaost is, még egy kósza őrt ártalmatlanná tesznek, akit véletlenül éppen arra sodort a balsors.

Ambrosius is az egyik ablakból figyeli a röpködő Kondort, valahogy sokkal kevésbé lelkesen, mint Tao. Még az sem javít a kedélyállapotán, hogy a beérkező Laguerra szerint a madár csak elterelés, valószínűleg az ellenség már réges régen az erődön belül tartózkodik...

Tao és Mendoza elérik Athanaos celláját, ám mielőtt Mendoza azt is szilánkokra rughatná egy pörgőrugással, megjelenik Laguerra kivont karddal. Hát egy ilyen párbajt nem lehet kihagyni, úgyhogy Mendoza inkább Taóra bízza az ajtó kinyitását, s a kezébe nyom egy zacskó puskaport... mindenki tegye azt, amihez legjobban ért!

Esteban elérte a tróntermet, de az ajtó előtt őrök állnak, akik nem valószínű, hogy beengednék őt. Úgyhogy kimászik az ablakon, és a külső párkányokon keresztül próbál bejutni. Az a terep már amúgy is ismerős. Szerencsésen el is éri a tróntermet, már látja a szundikáló célszemélyt, a maharadzsát is, ám mielőtt bármit is tehetne, valami furcsa gömbvillám kezd el lebegni a feje fölött. Majd az egyik díszoszlop mögül előkerül Ambrosius is, aki a koronával a fején máris királyul érzi magát.

Esteban valamiért elfelejt köszönni neki...

Folyt. Köv.

*Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi a lótu...sznak kell annyira fűteni, ha egyszer az orichalkon szobahőmérsékleten is folyékony..? Bár emlékeim szerint erről nem esett szó, de teljesen logikusnak tűnik: nyilván kell egy bizonyos hőmérséklet a mátrixnak, hogy eressze a nyers fémet. Ez megmagyarázza, mik is lehettek azok a fura csövek a mátrixok tartályai fölött Badalomban.

Következő rész >