Spoiler! Érdemes megnézni az epizódot, mielőtt elolvasod a leírást!

A nap sztárja a Sárga Sárkány.

Míg a társaság egy része épp azt csodálja a fedélközben, addig Esteban és Li Shuang fenn a fedélzeten épp bizalmas beszélgetést folytatnak. Mi más lenne a téma, mint Esteban apja, Athanaos, s hogy vajon miért volt olyan elszánt, hogy megtalálja az Aranyvárosokat. Kiderül, Estebannak igen sok köze van az Aranyvárosokhoz: ő az ősi atlantiszi nép leszármazottja! Tao fültanúja volt a beszélgetésnek, ám mielőtt szóhoz jutna, megjelenik Zia, hogy szóljon a klikkeskedőknek: jöjjenek gyorsan, mert Ambrosius végre hajlandó megmutatni a mu nép piramisát!

Ahogy azt már láthattuk, a piramis egy rejtett rekeszben van elhelyezve. Azonban a csapdákat le kell állítani, mielőtt a rekesz kinyílik. Ambrosius egy pár félrevezető mozdulat után valóban deaktiválja a csapdát, majd kinyitja a rekeszt.

Mindenki elámul a szépséges piramis láttán, majd a Sárkányt mellé helyezve sikerül is működésre bírni. A frissen feltöltött sárkány fényének hatására a piramisból hologramképek kerülnek elő (hasonlókat Tony Stark dolgozószobájában lehetett látni), amelyek legfőképpen tervrajzokat tartalmaztak. Azonban kiszúrnak egy olyat is, ami egy pár szemet, s a Sárkányt ábrázolják... talán ezek azok a bizonyos szemek, amelyek "mindent látnak"! (Lásd: versike az arany dobon, harmadik rész!)

Li Shuang nem véletlenül bölcs öreg, szerencsére még nem is szenilis, eszébe jut, hogy látott már hasonló szemeket. Mégpedig egy oázishoz közeli szentélyben. Hőseinknek csak követni kell a Falat nyugat felé, s a sivatagban megtalálhatják az oázist... aztán majd ott kérdezősködnek...

Miután mindenki beszáll a saját járgányába (értsd: mindenki átszáll az Aranykondorba, Ambrosiust kivéve), hőseink, Li Shuangot hátra hagyva elindulnak az oázis felé.

Hamarosan el is érik. Semmivel sem téveszthető össze a hely: az oázist félhold alakú tavacska határolja.

Landolás után még egy kihívás vár a kis csapatra: átverekedni magukat a homokdűnéken. Talán nem ártott volna az oázishoz közelebb leszállni -úgyse lopná el a kutya se- , így ugyanis beesteledik, mire hőseink fáradtan, éhesen-szomjasan-nyűgösen elérik az oázist. Hát akkor, ha már így alakult, jobb lesz ott tölteni az éjszakát.

Éjjel a gyerekek képtelenek elaludni, így tesznek egy látogatást a tónál. Tao meglehetősen mogorva egy jó ideje, de most alaposan össze is vész Estebannal- aki nem tudja mire vélni a dolgot. Zia, hogy a fiúkat elhallgattassa, egy kis nudista úszásra invitálja őket... ám Taót ez se hűti le hosszú távon. Esteban poénból felkapaszkodik egy arra iszogató tevére, amelyet Tao kiabálása megriaszt, s elvágtat a sivatagba- Estebannal a hátán. 

Egy idő után a teve végre megáll, Esteban pedig leszáll róla... fejjel előre. Majd Zia és Tao is utol érik. Csakhogy most ott állnak a sivatag közepén, és egész véletlenül éppen akkor támad fel a szélvihar- ami elsöpri a nyomaikat. Hát most merre? Esteban és Tao megint összevesznek: Esteban akármit mond, Tao csakazért is ellent mond neki. Végül Esteban nem bírja tovább, megkérdezi, mi az oka ennek a szokatlan ingerültségnek. És Tao elárulja végre: Esteban ősei az atlantisziak, az övéi pedig a mu-k, ergo ők ketten ellenségek. És egyikük ősei elpusztították a másikéit, tehát nem lehetnek barátok és punktum!  Zia és Esteban pedig köpni-nyelni nem tudnak Tao gyerekes viselkedésétől.

Tao végül úgy dönt: megkeresi az oázist nélkülük, s fokozva a helyzet drámaiságát a távozó fiút elnyeli a tomboló homokvihar...

Ezen közben főgonoszunk, Zares is a kis csapat nyomára bukkant, s alattomos tervet forral ellenük.

Folyt köv!

Következő rész>