Sötétség, nagy fene köd...

Hőseink tehát bennszorultak a kis faluban, amelyet körbe vettek a kalózok. Dehát nem véletlenül van itt Tao, a banda esze, természetesen kitalál valamit. Valamit, ami nem éppen hétköznapi módja a kiosonásnak: épít(tet) egy katapultot, aminek segítségével- nem, nem a kalózhajókat lövik szét, hanem kikatapultálják saját magukat a kalózhajók fölött, bele a folyóba. 

Remek, Sancho és Pedro mehetnek elsőnek, ha valami balul üt ki, nem kár értük. Szerencséjük volt, a katapult tökéletesen működik. Utánuk Mendoza következik, Ziával- miután a leányzó könnyes búcsút vesz Zhi-től.  Végül Esteban és Tao is sorra kerülnek. Persze Yang-yang, a pandabocs megint kavar egyet a dolgokon, bemászik a fiúk mellé, Zhi pedig utána. A katapult pedig elsül, s a keletkezett túlsúly miatt a gyerekek éppen az egyik kalózhajó unatkozó őrein landolnak. Kis csetepaté után a kalózok elkapják Estebant és Taót,  Zhit pedig a vízbe hajítják. Remek, megvannak a gyerekek, vissza lehet térni a főhadiszállásra. S mindezt Zia, Mendoza, Sancho és Pedro csak nézhetik a partról.

Pang-zi gondolataiba merülve nézegeti az arany madarat, mikor jelentik, hogy megvannak a jómadarak!

Estebant és Taót pedig immár a kalóztanyán láthatjuk viszont- egy bambuszketrecbe zárva. Esteban igyekszik a medalionjával elnyesegetni a rácstartó madzagokat. Ugyanis a kését elvették, a medálját viszont nem. (Apropó, ez elég fura, hogy eddig senki nem is próbálta elvenni a két gyerektől a színarany, valószínűleg baromi értékes medálokat...) Közben Tao figyeli, hogy jön-e valaki. 

Itt mindenki figyel valamit, Mendoza és társai éppenséggel egy domb tetejéről figyelik a kalózok táborát. Sajnos a helyzet nem túl rózsás, a kalózok túl sokan vannak. De mégis, valahogy ki kellene a fiúkat szabadítani! Mendozához érkezik az isteni sugallat: Zia vezesse az Aranykondort, elvégre ő is "kiválasztott"! (Persze, mindenki tudja, hogy csak nem akarja megint égetni magát azzal, hogy nem tudja vezetni a Kondort. Lásd: első sorozat, 36-ik rész! :D) Nem tudni ugyan, ezzel hogy segíthetnek Estebannak és Taónak, de majd rögtönöznek! 

Közben a két gyerek sem tétlenkedik, Estebannak sikerül végre elvágnia köteleket, s iszkolnak is ki a kalóztanyáról. Tao menekülés közben egy furcsa felhőre lesz figyelmes, majd miután Esteban figyelmeztetei, hogy épp egy kalózoktól nyüzsgő helyről kéne megszökni, s nem ez a legalkalmasabb pillanat az időjárás tanulmányozásához, tovább osonnak a magas fűben.

Az Aranykondor őrzésével megbízott néhány kalóz pedig éppen próbálja szétverni a madarat. Mendoza "terve" faék egyszerűségű: míg ő, Pedro és Sancho eltereli az őrök figyelmét, Zia szálljon be a Kondorba. Aztán majdcsak összeszedik egymást valahogy.

Esteban és Tao közben felfedezik, hogy a kalóztábor tele van krokodilbőrökkel. (Hogy minek, rejtély, ugyanis egyiken sincs semmi olyan cucc, ami esetleg krokodilbőrből készülhetett volna...) Tökéletes álca, a fiúk rögtön le is akasztanak egy-egy száradó bőrt, s annak rejtekében óvakodnak tovább. Közben megérkezett Pang-zi, s felfedezte, hogy a gyerekek megszöktek! Az őrt megfenyítik kissé (értsd: bedobják egy krokodiloktól nyüzsgő medencébe), majd a kalózvezér szétküldi az embereit a szélrózsa minden irányába, hogy akár a pokolból is, de hozzák vissza a kölköket. A büntiben lévő kalóz közben előadja Hook kapitány krokodilos jelenetét a Péter Pánból*, de végül sikerül a partra menekülnie, ahol, mit ad isten, éppen a krokodilbőrök alatt rejtőző Estebanon bukik keresztül. A gyerekek próbálnak még ráijeszteni, de sajnos a kalózok nem olyan hülyék, amilyennek látszanak: a gyakorlott krokivadászok lefülelik őket...

Ezalatt Mendoza tervét igyekeznek gyakorlati síkra terelni. Úgy tűnik, az ötlet beválik: amíg a felnőttek lefoglalja az őröket, Zia elindul a Kondor felé. Sajnos maradt még egy kósza őr, aki próbálja megállítani. Hirtelen előkerül Zhi és Yang-yang, s bátran szembe szállnak a félelmetes ellenféllel, dehát nem túl kiegyenlítettek az esélyek. Végül Zia csapja szét a fejét az akadékoskodó kalóznak egy nagy bottal (persze még álszent módon megjegyzi, hogy reméli, nem ütött túl nagyot- miközben lopva a kalóz fejéből folydogáló vértócsára sandít). Mendozáék is visszatérnek, s újabb könnyes búcsú után végre felszállhatnak hőseink az Aranykondorba, hátrahagyva a leesett állú Zhit...

Pang-Zi pedig a gyerekeket faggatja: hol szerezték az aranymadarat?  Esteban és Tao pedig játszák a hülyét: miféle madárról van szó? 

Míg Pang-Zi bosszankodik, a kalózok remekül szórakoznak, közben egy sötét árny lopakodik az őrizetlenül hagyott kalózhajókhoz, s pár mozdulattal szépen meg is lékeli a már amúgy is korhadt aljú dzsunkákat...

Zia pedig igyekszik felszállni a Kondorral. Mendoza szolgáltatja ehhez a pep-talkot, hogy Estebannak és Taónak szüksége van rá,  meg tudja csinálni, satöbbi. Pár másodperccel később viszont már mintha Mendoza is megbánni látszanék, hogy volánhoz ültetett egy mazsolát. Ekkor felbukkannak a kalózok, akik idő közben magukhoz tértek. Hát akkor mostmár mindegy, hogyan, csak szálljonak már fel! Zia erőt is vesz magán, s eltalálva a megfelelő mozdulatot, végre felemeli a Kondort a levegőbe.

Esteban és Tao pedig még mindig nem hajlandók válaszolni Pang-Zi kérdéseire, így a kalózkapitány taktikát vált: hozzák a kiskedvencét Gloutangot! Mint kiderül, Gloutang egy hatalmas, büdösszájú krokodil, s ha a kölykök nem beszélnek, egyikük a reggelijeként fogja végezni!

(Megjegyzem, nem igazán világos, miért nem mondják meg neki, hol szerezték a madarat. Mit kezdene egy buta kalóz azzal az információval, hogy a Kondort a világ átellenes pontján találták, Amerikában, a Pachamama- hegyen, egy teremben? Ahová úgy jutottak be, hogy az istennő szobrának fedetlen kebleibe kellett berakni egy-egy aranyérmét, miközben rávilágít a lemenő nap. De iparkodva, mert éppen háromméteres, vérszomjas óriások üldözték őket. :'D) 

Folyt köv!

Következő rész>

*Az ominózus jelenet megtekinthető ITT. :D