A leírás spoilert tartalmaz!

Ott tartottunk, hogy szegény japán katona elájult ijedtében az elé táruló jelenettől: Ambrosius épp készül Mendozát miszlikre aprítani. Mielőtt azonban ez megtörténne, befut Pedro és Sancho, és a kavargó por ellenére csak leesik nekik, mi a dörgés. Ambrosius pillanatnyi habozását kihasználva Mendoza egy jobbegyenessel megküldi alkimistánkat, hogy az röptében konkrétan mindent elszór, ami nála van. Többek között az iránytű is kiesik a táskájából. Ekkor megérkeznek a gyerekek, Tao persze fel van háborodva Mendoza brutalitásán, fel is segíti Ambrosiust, Esteban pedig nagy előzékenyen felszedi az elejtett iránytűt... Hoppá, iránytű! Ennek Zaresnél kellene lennie. Biztosan van rá valami magyarázat. Ám már túl szoros a hurok, Ambrosius nem magyarázkodik, csak eldob egy fénygránátot, s míg mindenki a szemét dörgöli, elragadja Taótól az iránytűt, meg Ziától a legközelebbi fegyvert, ami a keze ügyébe kerül- ami történetesen Shimazu kardja-, és elsprintel a hajójára. Mendoza persze utána, és miután kap egy, normál földi halandó számára halálos adagnyi forró gőzt az arcába, még sikerül az egyik vasmacskát elkapnia felszállás közben. A többiek pedig, miután látnak végre valamit, elvágtatnak a Kondorért.

Kezdetét veszi a légi üldözés, míg Esteban igyekszik elterelni Ambrosius figyelmét, addig Mendoza felkúszik a fedélzetre. Sajnos nem sikerül meglepnie Ambosiust, mielőtt elérné, az lesüllyeszti a kormánykereket a fedélközbe. Mendoza hiába ugrik utána, az alkimista már eltűnt egy újabb lifttel a hajófenékbe. Míg a többiek azon sopánkodnak, hogy most semmit se fognak látni abból, amint azok ketten péppé verik egymást, Tao próbál valami magyarázatot találni barátja mentségére -amire mindenki más csak pofákat vág. Közben Mendoza odaát a liftakna ajtaját püföli a kardjával, hátha az segít. Ám nem kell sokáig várakoznia, pár másodperc múlva megjelenik a lifttel... Zares, katanával. Amolyan brúszviliszesen. >:D

Mendoza, hogy némi előnyre tegyen szert, alkalmazza a jóöreg "kezdjük-el-csúfolni-hátha-úgy-feldühödik-hogy-valami-hibát-követ-el" módszert. Ami be is válik, de közben rájön, hogy ennek nem lesz jó vége, hiába ismeri már Zares trükkjeit, mégiscsak ő van túlerőben. Úgyhogy menekülőre fogja a dolgot. Már csak azért is, mert sikerült a hajómotor egyik csövét felhasítani, és teli lett minden gőzzel. A két ellenfél kimenekül a szaunává változott hajóközből a fedélzetre, Ambrosius persze a csuklyát elfelejti feltenni (mondjuk mostmár minek?), úgyhogy a Kondorból mindenki láthatja, ki ő valójában. Egyedül Esteban nem lát semmit a volánnál, de a többiek folyamatosan teszik neki a helyzetjelentést. 

A kardpárbaj odakint folytatódik, de hirtelen Ambrosius szemébe villan a katana aranyszínű markolata, és leesik neki, hogy éppen amiatt folyt az egész hacacáré. Viszont ez el is tereli a figyelmét egy pillanatra, ami elég arra, hogy Mendoza kiüsse a kezéből. Zares azonban kard híján elkapja Mendoza grabancát, hogy most jól lehajítja a fedélzetről, ám Esteban egy ügyes manőverrel megbillenti a hajót, Mendoza kiszabadul, és katanával együtt átugrik a Kondorra. Happy End! Közben a hajó süllyedni kezd, így Ambrosiusnak valamit kezdeni kell a felszakított motorcsővel, és a felzaklatott idegeivel...

Hőseink megszerezték hát a kulcsot, ám Mendozán, Pedrón és Sanchón kívül senki se örül. Esteban dühöng, Tao pedig teljes depresszióba esik. Zia meg csak úgy számolja a pókokat a falon, amíg elérik a vulkánt. Míg egészen addig a két tengerész arcátlanul jókedvű volt, most a gyerekek vidáman közlik velük, hogy, ja, igen, be kell mászni a kráterbe, valószínűleg ott lesz az Aranyváros! A kráterben egy csodás, a szokott módon egy olyan kőhíd ível át a vulkán egyik végéből a másikba, amelynek az építői még csak hírből sem hallottak biztonsági előírásokról. Természetesen többezer év alatt tökéletesen szilárdan állt, csak most, hogy hőseink próbálnak átkelni rajta, kezd el leomlani az egész. Na, jó, csak egy kis darabka, hogy azért mégiscsak hulljon egy kis kő. A vulkán gyomra is egyre jobban rendetlenkedik, szerencsére a gyerekek éppen időben nyitnak ki egy kőajtót a vulkán falában, hogy ne égjenek lengyelbriketté a feltörő lávában. 

Odabent már kellemesebb a klíma, lehet is nyavalyogni, hogy ki éhes, ki fáradt, kinek kell vécére mennie, meg különben is, miasz@r ez egyáltalán, egy folyosó, orichalconnal bevont falakkal! Akárcsak a Szunnyadó Kertben (lásd: második sorozat, 16-17-ik részekben!). Esteban háborog, míg Taónak, a freudi elszólásai alapján máris hiányzik Ambrosius... Szóval ez a folyosó nem igazán tűnik Aranyvárosnak, ám szerencsére itt nincsenek mérges skorpiók, mint a Nagy Falnál, csak bazinagy rákok. Pedro rögtön rájuk is veti magát, s ahogy követi a társaság, egy szép, nagy föld alatti barlangba jutnak, közepén egy piramissal. Hát, jó, a rákleves ráér, ezt csak meg kell nézni. Barátaink fel is másznak a piramis tetejére, azonban azt nem veszik észre, hogy megzavarták az óriásrákok (Macrocheira Kaempferi) nyugalmát (a kicsi biztos bepanaszolta Pedrót a szüleinél, vagy tudomisén), és azok agresszív támadást intéznek mit sem sejtő hőseink ellen...

Lehet, hogy végül belőlük lesz rákeledel? Kiderül a következő részből!

Folyt. köv.

Következő rész>