Az epizód SPOILERt tartalmaz. De mogyorót, és laktózt nem.

Zia és Mariko az utolsó szippantás levegőjüket használják el a tengerfenéken dekkoló Aranykondorban, mikor Taónak végre eszébe jut, hogy Esteban ugyan hívja már elő a napot. Neki valamiért ez kicsit derogáló, de egye fene, a lányok kedvéért megteszi. A nap végül kisüt, a Kondor fel tud emelkedni, a lányok is megmenekültek. Yoshi nagypapa nem tudja levenni a szemét a gyönyörű madárról, ezért Mariko segíti ki a gyerekeket, merre induljanak, hogy megtalálják az Izumo szentélyt. Azonnak fel is szállnak, ám Esteban nem az adott irányba indul, hanem Shimazu kastélya felé, hátha megnézhetik a magasból Mendozáék kivégzését... vagyishogy integethetnek nekik az ablakból, moral-supportként. 

Közben Gaspard magához tér egy kosárnyi hal között, majd szép-lassan eszébe jut, mi történt tegnap éjjel... a gésák... a sör... a fura fehér por...  Na, de maradjunk a történetnél, lassan eljut az agyába az információ, vagyis Mendozáék nem véletlenül kerültek ide, Japánba. Ezt mindenképpen közölni kell a nagyúrral...

Máshol...

Mendoza, Sancho és Pedro épp kemény kulimunkát végez, vagyis próbálják kiásni a lezuhant hajót néhány morózus japán katona felügyelete alatt. Odabent Ambrosius próbálja kideríteni, mit is kéne megjavítani, és amit kéne, ahhoz mindenképpen kellene a táskája, amit a nagyúr elkobozott. Mielőtt azonban ezt közölhetné a kint sertepertélő Shimazuval, a három gyerek bevágódik az Aranykondorral, és minden a feje tetejére áll.* A japánok egyrészt rácsudálkoznak a madárra, másrészt arra, hogy a foglyok szöknek. Mind a négy, ugyanis Mendoza & co. Ambrosiust is magukkal cipelik. Sajnos a japánok annyian vannak, mint az oroszok, meg nem is igazán félnek a Kondortól (hát persze, az olyan eszement lényeken, mint kitsunékon, shiriméken, okuri-inukon, tsukumogamikon, keukegeneken, stb. edződött japánoknál egy ilyen nyamvadék aranymadár már meg se üti az ingerküszöböt), úgyhogy képtelenség leszállni, és felszedni a társaság másik felét. Akik így jobb híján bevágtatnak az erdőbe. Esteban kis hezitálás után végül Izumo felé fordítja a Kondort, mást nem tehetnek. Közben Gaspard is megérkezik, ám már elkésett az összes hírrel, amivel el akarta kápráztatni a nagyurat. Úgyhogy az csak bosszúsan hazavágtat, a többit majd a katonák elintézik.

Esteban közben dühöng, hogy semmi nem akar összejönni, persze, fontos a tükörpajzs, meg minden, de a barátaikat közben cserbenhagyták... Na, meg azon is vérig sértődik, hogy most kivételesen Zia Taóval klikkeskedik... szóval kissé nyomott a hangulat a Kondor fedélzetén.

A csapat másik fele egy kisebb maratoni táv lefutása után tart végre egy kis pihenőt. Ambrosius is szóhoz jut végre, jól le is hordja Mendozát, miszerint a lehető legnagyobb hülyeség volt megszökni, most hogy javítja meg a hajót, különben is, azon mind el tudtak volna menekülni. Mendoza persze nem hisz neki, feltételezi, hogy ők hárman valószínűleg legfeljebb csak integethettek volna a távozó hajó után, úgyhogy nem is megy bele a témába, inkább pucolnak tovább a közeledő katonák elől.

A gyerekek sötétedésre elérik az Izumo szentélyt, viszont sajnálatos módon az ajtónállók mindenkit lecsekkolnak, van-e náluk fegyver. Valószínűleg idegeneket nem engednének be, ígyhát hőseink próbálnak más utat találni, hogy bejussanak...

Mendozáék még mindig futnak, és bujkálnak a fárdhatatlan katonák elől. Kiderül, hogy Mendozának van egy terve: egy szép nagy kerülővel próbál visszajutni Kagoshimába, és fellopózni a portugál hajóra. Ugyan már onnan egyszer lehajították, de hátha Gaspard-t nem eszi a fene a közelben, a kapitányt meg talán meg lehet győzni. Ha mással nem, talán két egyforma jólirányzott pofonnal. A katonák közben ismét nyomukra akadnak, és a lehető leghangosabban üvöltve törnek rájuk, hogy még véletlenül se legyen meglepetésszerű a támadás. Menekülés közben Pedro halálosan megsebesül, és egy könnyfakasztóan drámai jelenet után Ambrosius vállalja, hogy elcsalogatja a katonákat, ők hárman meg igyekezzenek a portugál hajóra. Erre köpni-nyelni nem tud senki, mire meg tudna, ő már árkon-bokron túl van. Persze aztán kiderül, hogy nem puszta önzetlenségből vállalta a csalikukac szerepét...

A gyerekek körbejárták a szentélyt, de sajnos a folyó teljesen körbeveszi, csak a bejáratnál lévő hídon át lehetne bejutni. Végül találnak egy félig kidőlt fát, amire felmászva a tetejéről éppen át lehet ugrani a túlpartra, vagyis ahol a szentély van.  Igaz, hogy a fa korhadt, igaz, hogy csak két-három szál gyökér fogja a talajhoz, igaz, hogy a folyó mélyen van, igaz, hogy erős a sodrása... Ehh, fukit, menjünk! Tao és Zia át is jutnak, de Estebannak gondja akad a régi tériszonyával. Igaz, nem az a legfőbb probléma, a fa gyökerei megadják magukat, és Esteban fástól együtt a folyóba zuhan.

Vajon sikerül kimenteni Estebant és szegény korhadt fát a folyóból...?

Folyt. köv.

Következő rész>

*Plusz egy kérdés nap végére: mi a hiba a képen? :D