SPOILER! Nézd meg a részt, mielőtt ezt elolvasod!

Mire Tao, Esteban és Zia megérkeznek a Kondorgyárba, a szomszédos teremben Ambrosius már ki is operált egy orichalcon mátrixot* az egyik üvegtartályból, megszakítva ezzel a gyártósort. Meg az orichalconba hulló üvegcserepek se túl biztatóak. Ahogy a gyerekek megcsodálják a gyárat, elkezd remegni az egész hodály, és készül összedőlni. Tao teljesen elkeseredik az újabb katasztrofális vizit miatt, de nincs ideje rá sokáig, megint futni kell. Félúton kifelé még egy tömbnyi nyers orichalcon is felrobban, és képen találja a hozzájuk csatlakozó Ambrosiust, aki le is tüdőzi a nagy részét. A csapat végül eléri a piramist, amelyen át bejutottak, és majdnem a lépcső tetején járnak, mikor az egyik széthulló dekoráció elsodorja Kokapetit. A három gyerek utána veti magát, ahelyett, hogy hallgatnának Ambrosius bölcs tanácsára, és hagynák a fenébe, úgyis állandóan csak baj van vele. Mire előássák a madarat, Ambrosiusnak már se híre- se hamva, a köd is visszaereszkedik, ami nem csak a látást, hanem (úgy tűnik) a hallást is erősen rontja. A gyerekek, jobb ötletük nem lévén, visszaugranak a liftnyílásba. Az még szerencsére nem dőlt össze, a barlang is ép. És azt is kitalálhatjuk, hogy Ambrosius nem járt arra, hiszen ott van a téli hacukája, ahol hagyta...

Eközben Mendozáék várnak valakire, Pedro és Sancho pedig igyekeznek valami fegyvert szerezni, amellyel a feltételezett támadójukat majd jól elagyabugyálhatják...

A gyerekek felcuccolnak, és spuriznak vissza a sárkányhoz, aki még mindig hűségesen várja őket a bejárat előtt. Épp időben, a barlang is kezd összedőlni, sőt, az egész hegy. A sárkány hiába manőverezik a fejükre hulló sziklák elől, egyik végül lerántja szegényt a tóba, miután a gyerekeket ledobja a hátáról. Hőseink már épp fellélegeznének, hogy túl vannak a nehezén, ám a tó jege, amire ráestek elkezd töredezni alattuk. Szerencsére érkezik a segítség, Tian Li személyében, aki szépen kihordja őket a partra. Még Long Chow, a kutya is előkerül, mindenki boldog. Tao ugyan aggodalmaskodik kicsit, vajon miért dőlt össze Tian Li alatt a jégoszop, mikor a shaolinok amúgy vegetáriánusok, és semmi súlyuk... Tian Li se érti a dolgot, viszont látott valami furcsa fényt. Még a szokottabbnál is furcsábbat. Mikor Tao nagy-lelkesen közli vele, hogy azt Ambrosius hajította rá a fénybombát csupa jószándékból, Tian Linek igencsak rózsasándorosan összeszalad a szemöldöke...

Mendoza még mindig várakozik, közben a két társa azon verseng, hogy kinek van nagyobb botja... Mielőtt azonban elfajulna a dolog, megérkezik, akit várnak: Hannibal Lecter... vagyishogy Athanaos, Esteban apja a rejtélyes alak. Aki valahogy túlélte, hogy egy mérges gázokkal telt gödör mélyén többezer celsius fokon összeégett, ráadásul valami ocsmány betegséget is sikerült összeszednie. Emiatt is kell neki a piramis, hátha abban talál valami gyógykezelést a nyavalyájára. (Vajon nem lehetett volna csak simán kölcsönkérni? ... ... Meh..!)

Úton a tibeti falucska felé Tao még mindig azon pörög, hogy vajon mi történt, miért dőlt össze az Aranyváros, mikor semmit se csináltak, ami ezt indokolhatta volna... Ráadásul újdonsült lelkitársa is odaveszett...

Apropó...

Ambrosius szerencsésen elérte a hajóját, mert hát mit neki két napi járóföld a világ legmagasabb átlagmagasságú hegységében, kaja nélkül, a minusz harminc fok nyári öltözékben, a térdig érő hó, meg egy akut fémmérgezés? Némi anyázás után kinyílik a hajó befagyott ajtaja, és szerencsére akad az asztalon kilencven fokos lengyel vodka is. Egy üveg Spirytus Zbozowy benyakalása után alkimistánk rögtön jobb színben látja a világot, és gonosz, kissé spicces kacaj közepette kinyitja a titkos rekeszt, ahová a frissen beszerzett mátrixot szándékozik elhelyezni, s ahol máskor a mu Piramis szokott tartózkodni... Ami most sehol sincs. Szóval indulás, visszaszerezni a drááágaszágot, és ezer darabra szaggatni Mendozát. Ám a hajó úgy odafagyott a négy(?) nap alatt, hogy muszáj lesz manuálisan kiszabadítani a jégből. Ambrosius tehát elindul a hajófenékbe egy jégcsákányért...

Ja, nem...

Folyt. köv.

*Ezt én se értettem először, miért kellett széttörni az üvegtartályt. Szóval, ami benne volt, egy "mátrix", ami végtelen mennyiségben termeli az anyagot. Ami kicsöpögött a tartályból, az csak nyers orichalcon... Szóval kellett a cucc. Bocs, Aranyváros!

Következő rész>