SPOILER! Nézd meg az epizódot, mielőtt elolvasod a leírást! :)

Hőseink rövid sárkányrodeó után többé-kevésbé ingerülten végre "földet" érnek az Aranyváros kapujában. Vagyis egy icipici aranyfülkében, a hegy oldalában.

És ekkor rádöbbennek, hogy hiába állnak itt, nem tudnak bemenni, hiszen botor módon Esteban és Zia ottfelejtették az első Város kapuiban a kulcsokat: medáljaik nap részét, vagyis a korongot. Még szerencse, hogy Estebannal van éppen két olyan... hát, persze, Mendoza újabb susmusa, tőle kapta meg, cserébe amiért szabadon engedte. Hogy ő honnan szerezte...? Ki tudja? Mindenesetre megnyugodnak a kedélyek, be lehet menni a városba. 

Először is egy barlangba érnek, ahol olyan meleg van, hogy mindenki nekiáll vetkőzni... na, csak a télibundákat hajigálják le. Tao rögtön kezelésbe is veszi a barlangban álló zöld oszlopokat, amelyekről kiderül, hogy nem szennyvízelvezetők, hanem liftek, csak a megfelelő kombinációt kell rajtuk beütni. Kicsit ijesztő ugyan, ahogy a légáram felszippant mindenkit, de végül biztonságban felér a csapat az épület tetejére.

A környéket egyelőre köd borítja, de Esteban, hála a legendás képességének, (kis unszolásra) előhívja a napot, a köd eltűnik, és megcsodálhatjuk mi is a gyönyörű Aranyvárost.

Miután mindenki visszacsukta a leesett állát, Tao azonnal közli az ukázt, vagyis hogy nem piszkálnak semmit, hiszen az előző város is a sok kapzsi felnőtt döntötte romba, akik mindent el akartak vinni onnan, ami nem volt a földhöz csavarozva... Szóval, ha lehet, ezt most kerüljék el.*

***

Közben valahol máshol hóban-fagyban Mendoza, Sancho és Pedro igyekeznek... valahová. Bár tökegyedül vannak, Mendoza még mindig nem hajlandó elárulni semmit, hová mennek, Pedro egyre idegesebb, mégis miért próbálták azt a nyamvadék piramist ellopni... Mendoza végre erre hajlandó reagálni és a vártnál nagyobb vigyorral az arcán előhúzza a köpenye alól az említett objektumot...

***

Ismét az Aranyvárosban, Esteban és Zia romantikus sétára indulnak a legmagasabb piramis tetejére, Tao és Ambrosius pedig szemügyre vesznek minden körtefát, ami csak eléjük kerül. Hamarosan találnak egy szép nagy gyárat, ahol éppen Aranykondorok gyártása folyik... na, meg jó sok nyers orichalcon. Miután Tao rendkívül megfontolt módon belenyúl a folyékony fémbe, ahelyett, hogy az csontig égetné az ujját, csak megremeg, mint a puding: hideg. A gyártósort végignézve kieszelik, hogy az ott dübörgő heavy metal hatására, vagyis a hangrezgésektől szilárdul meg a folyékony fém. Tao magára hagyja Ambrosiust, hogy begyűjtse a pajtásait. Elvégre ezt nekik is látniuk kell.

Közben Esteban és Zia egy hologram műsort csodálhatnak meg: a hajdani Atlantisz és Mu bölcseinek lenyomata üzeneteket adnak át nekik, valamint visszakapják a medáljaikat, amik még a bejáratnál eltűntek. Mire az előadás véget ér, hőseink valamivel okosabban távoznak a teremből, amelynek a bejárata előtt Tao várja, hogy megmutassa nekik a Kondorgyárat...

Folyt. köv.

Következő rész>

*Megjegyzés: ha emlékszik valaki, az Első Aranyranyváros az olmékok tönkrement energiagenerátora miatt dőlt romba. Amúgy viszonylag stabil konstrukció volt az azt megelőző, meg a későbbi mu építményekhez képest. Szóval Tao reakciója kissé túlzásnak tűnik. Na, de várjuk ki a végét...