SPOILER! Érdemes megnézni az epizódot, mielőtt elolvasod a leírást!

Én szóltam!

Ott hagytuk el hőseinket, hogy Mendoza épp zsebre akarja vágni a Mu Piramist. Bár korábban már végigtaperolta a falat, talált is néhány csapdát. Ám falból kivágódó nyilak helyett, amik ementálivá lyuggatnák, kap egy altatófelhőt a képébe, amint felemeli a piramist. Még csak nem is tesz a helyére semmit, csak áll mulyán, míg el nem terül a padlón.

Megérkeznek a gyerekek és Ambrosius, és máris kitör a haddelhadd. Mendoza ott hever a padlón in flagranti, kezében a piramissal. Ambrosius rögtön rá is veti magát, és egy spulni kenderzsinórral odaköti a tolvajt a lépcsőhöz. Esteban próbálja menteni a helyzetet, míg Tao igencsak a másik oldalon áll - neki, ki tudja, miért sose volt szimpatikus Mendoza (bár elképzelhető, hogy azóta sem tudta feldolgozni, hogy második találkozásuk alkalmával Mendoza rögtön le akarta őt lőni, ki tudja?). Közben az érintett magához tér, de nem hajlandó kinyögni semmi érdemlegeset, miért csinálta, és főleg, ki bízta meg a lopással. Ám mielőtt Ambrosius nekiesne egy izzó piszkavassal, a két matróz, Pedro és Sancho egy szinttel feljebb zajt csapnak... Érthetetlen módon eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ők is a hajón lehetnek. Most azonban kollektíve rohan fel mindenki a lépcsőn, hogy kézre kerítsék őket- kivéve Esteban...

A két lüke végül meglóg, rendkívül furmányos módon egyszerűen levetik magukat a hajóról a korláton át. Ambrosius végül rájuk legyint, úgyse húzzák sokáig egyedül a vadonban...

Mire a társaság leér, Mendoza már meg is lépett, Esteban meg ott kesereg a sarokban... egyértelmű, hogy ő szabadította ki. Ambrosiust a gutaütés kerülgeti, de Tao megelepett tekintetére erőt vesz magán, és dühroham helyett inkább a Sárga Sárkányra tereli mindenki figyelmét.

A társaság visszatér hát a faluba, mindenki szerez télikabátot, sőt a sámán még Long Chowt, a kutyát is melléjük rendeli. Zia viszont húzhatott volna zoknit, vagy harisnyát, mert így még nézni is rossz....

Közben valahol máshol, egy nem túl messzi galaxisban...

Tian Lit láthatjuk, aki a Hét nyelv Könyvében olvasott jóslatokban leírt helyet keresi. Valahol a közelben...

Váltás vissza...

A hajó hóviharba kerül, így hőseink gyalog folytatják az utat, hegyeken, völgyeken, térdig érő havon át. Tao, aki életében először lát havat, rögtön rá is érez a szépségére... míg csak az olvadt hólé a nyakába nem folyik.

Az éjszaka folyamán kiderül, bár eddig is sejthető volt, hogy nem igazán készültek fel erre az útra: mindenki csak aszalt gyümölcsöt kap, abból se valami sokat, ráadásul a tüzelőnek szánt szárított jak-trágya is facsarja az orrukat. Dehát volt már ennél rosszabb is. Meg lesz is. Hehehe... bocs.

Másnap már egészen közel járnak, de persze a két fiú nem bírja ki marakodás nélkül. A vita végül egy hógolyócsatába torkollik. Játék közben Zia egy lyukba zuhan, ám ha ez nem volna elég, az ordítozásra megindul egy hólavina, mire mindenki jobbnak látja, ha Zia után veti magát a jégverembe. Szerencsére a lyuk alján jókora hókupac gyűlt össze, mindenki puhára esik (ezt a Jégvarázsban is eljátszották, csak ott egy jégóriás üldözte a főhősöket). Mindenki épen előkecmereg, mikor Long Chow éktelenül ugatni kezd. Szerencsére ez nem indít el újabb égszakadást, viszont hőseink felfedeznek egy --- nem, nem egy jégóriást, és nem is az Üresembert, hanem egy jégbe fagyott olmékot. Miután megcsodálták, észrevesznek a mancsában egy térképet. Hát, azt nem lehet csak úgy otthagyni veszendőbe. Szóval szépen kirobbantják a helyéről. És még a barlang se omlik be, ráadásul, ahogy elkezdik piszkálni a térképet, azon különböző pontok és vonalak villannak fel. Tao mostmár végképp nekiesik, hogy kiráncigálja a pöpec GPS-t a jégből, mire a jégtömb elkezd repedezni. A díszes társaság gyorsan eliszkol a lehulló jégdarabok alól, és páholyból nézhetik, ahogy szegény fagyott olmék ezer darabra hullik széjjel. De legalább megvan a térkép!

De most hogy jussanak ki? Hirtelen egy kötél ereszkedik le odefentről: a közelben bóklászó Tian Li meghallotta korábban, ahogy Zia nevét ordítozták, úgyhogy már csak megnézte, mi történik. Miután kihúz mindenkit a lyukból, bevallja, hogy korábban, a Shaolin templomban nem árult el a gyerekeknek minden jóslatot. Most viszont elmondja, ha már ilyen messzire elbumlizott, direkt emiatt: a gyerekek veszélyben vannak, mégpedig mert valaki el fogja árulni őket! Tao rögtön rávágja, hogy igen, tényleg, Mendoza már meg is tette, amit Tian Li hitetlenkedve fogad. Ugyanakkor, akárcsak Mendozának, neki se tetszik Ambrosius képe, de pár gyanakvó pillantáson kívül nem tesz megjegyzést. Végül útnak indulnak, elvégre nem ácsoroghatnak ott sokáig a minusz harminc fokban. 

Tao séta közben elmondja Ambrosiusnak, hogy ő az a szerzetes aki lefordította a jóslatokat a Hét nyelv könyvéből, sőt, van egy olyan remek ötlete, hogy talán még több szöveget le kellene fordíttatni vele. Hátha még több disznóságra fény derülne azokból a szövegekből...? Ambrosius erre nem szól semmit, hanem azon morfondírozik, hogyan szabadulhatna meg attól a könyvtől. Átszúrja egy baziliszkuszfoggal, vagy elég, ha csak lehúzza Hisztis Myrtle vécéjén..?

A társaság elérkezik egy széles árokhoz. Az árokban jégoszlopok állnak, szóval ügyesen át lehet ugrálni rajtuk a túloldalra.  Sancho és Pedro szerencséjükre nincsenek jelen, zicher, hogy valamelyikük, vagy mindkettő belezuhant volna a szakadékba. Most viszont akad egy másik gyenge láncszem: Long Chow. Tian Li végül megszánja szegény kutyát, visszaugrál érte a startra. Közben a szél egyre erősebben fúj, a hóesés is elered, egyre kevésbé lehet látni bármit is. A szerzetes és a kutya már félúton járnak, mikor beindul a blizzard, és az orrukig se látnak. A gyerekek gyorsan fedezékbe vonulnak, a végtelenül segítőkész Ambrosius pedig előkeres egy újabb mókás üvegcsét, amit Tian Li és Long Chow felé hajít, hogy az széttörve megvilágítsa nekik az utat. Ja.

A világítással nem is volt probléma, ám a hóvihar elálltával Tian Linek és a kutyának hűlt helye (szó szerint), csak ledőlt pár oszlop. Választhatunk, mi történt: 1.- Eleve nem volt jó ötlet jégoszlopokon ugrálni; 2. - Abrosius rossz üveget dobott felé; 3.- Ambrosius pont a megfelelő üveget dobta felé... A csapat végül jelképesen kesereg egy kicsit a szerzetes és a kutya eltűnésén, majd jobb ötlet híján folytatja az útját a hegy felé.

Végül a hegy lábánál elérnek egy befagyott tóhoz, amiben egy hatalmas omega virít. Vagyis Tao könyve szerint "a hely" jele. Esteban rásétál a jégre a Sárga Sárkánnyal,  ám a méteres vastagságú jég megtörik alatta, s csúszkálás közben véletlenül beleejti a sárkányt a jeges vízbe. 

Hát, ennyi, oda a Sárga Sárkány, kész, mehet mindenki haza...

Azonban mielőtt szednék a nemlétező sátorfájukat, vagy Estebant is a szobrocska után hajítanák, a tó ragyogni kezd, és kiemelkedik belőle egy hatalmas aranysárkány. Hogy a kicsi alakult-e át, vagy az indította-e el a nagyot, nem tudni, mindenesetre ott áll, várva, hogy mindenki belekapaszkodjon. Persze fogantyú, biztonsági öv, meg úgy egyáltalán minimális biztonsági előírásoknak megfelelő felszerelések híján hőseink csak szorítják, ahol érik. Még jó, hogy olyan remek tapadófelületű az orichalkon, ugyanis a kígyószerű sárkány rodeóbikákat megszégyenítő módon dobálja a hátára kapaszkodott társaságot, s tekereg, csavarodik, söndörödik és csapkod a levegőben, több méter magasan, legalább 50 km/óra sebességgel...

Folyt köv.

Következő rész>

<-- Bónusz kérdés! Mi a hiba a képen? :D