Spoiler! Érdemes megnézni az epizódot, mielőtt elolvasod a leírást!

Esteban, Zia és Tao a verem mélyén ücsörögnek, s hallgathatják, ahogy a bolond öreg a falfestményéhez beszél. Esteban és Tao pedig hol veszekedek, hol keseregnek Mendozáék halálán. Meg persze a saját sanyarú sorsukon. 

Egyszercsak megjelenik Kokapeti nagy vidáman. Nyomában érkezik Ambrosius, aki egy pillanat alatt ártalmatlanná teszi a vén diliháztölteléket egy kis altatóporral. 

Miután kiszabadítaja a gyerekeket, Esteban és Zia rögtön a szakadékhoz rohannak, de ott nincs egyéb, mint Mendoza kardja. Valamint Zia felfedezi Mendoza köpenyét, amint fennakadva egy kiálló faágon drámaian fújja a szél. Ambrosius is talál valamit, Zares egyik kesztyűjét, majd sajnálkozva állapítja meg, hogy Mendozáéknak nyilván semmi esélyük sem volt egy olyan ellenféllel szemben, akinek csak a kesztyűje akkora, hogy hálózsáknak is lehetne használni. Ám mindezek ellenére Esteban nem tudja elhinni, hogy meghaltak.

Tao eközben a Sárga Sárkányt csapkodja a falfestményhez, de az sehogy sem reagál a szobrocska jelenlétére. A többiek bánatosan visszatérnek, majd Zia kimondja, amit mindnyájan gondoltak: hogy nem ez az a falfestmény, amit kerestek, hiába jöttek ide, hiába volt az áldozat. 

Lassan az öregen elmúlt az altató hatása és felébredve rögtön a dráááágaszágához rohan, s elmeséli, hogy mindezt ő festette a falra. Lemásolta ugyanazokat a Szemeket, amiket korábban látott, s beszéltek is hozzá. Hőseink szép lassan kiszedik belőle, hogy az eredeti Szemek egy messzi országban, Tibetben vannak, s az öreg még térképet is rajzol a porba- amit Tao gyorsan lemásol a noteszéba. Úgy tűnik, hőseink előtt újabb hosszú út áll.

Ambrosius elszállítja a gyerekeket a Kondorhoz. Ám Esteban és Tao újabb marakodási rohamának eredményeként Tao úgy dönt, Ambrosiusszal utazik tovább. Ad Estebannak egy másolatot a térképről, aki felhúzott orral elvonul a Kondorba.  Zia is követi őt, majd elindulnak, hogy megkeressék Mendozát.

Hála Esteban kitartásának, végül csakugyan rátalálnak Mendozára, Pedróra és Sanchóra. Egyikük se zuhant le a szakadék aljára és zúzta magát ketchuppá, hanem fennakadtak egy-egy (megintcsak a lagjobb helyen kinőtt) sziklába, illetve faágba. Miután sikerül őket a Kondorba ügyeskedni, ők is Tibet felé veszik az irányt.

Estére azonban muszáj pihenőt tartaniuk, hiszen a Kondor nem repül napfény nélkül. Míg Sancho és Pedro még mindig azon örvendezik, hogy túlélték az előző epizódot, Mendoza kisüti, hogy jobb lesz, ha ők hárman háttérben maradnak: Zares nyilvánvalóan megint megpróbálja eltenni őket láb alól, ha megtudja, hogy életben vannak. Estebannak és Ziának azonban nincs mitől tartaniuk, hiszen Zares is tudja, hogy nélkülük nem juthat be az Aranyvárosba. Mindez jó hír Estebannak, ám ő mégis bánkódik Tao miatt.

Tao úgyszintén. Minden bosszúságát és bánatát Ambrosiusra zúdítja: hogy Esteban és az ő elődei ősellenségek voltak, meg egyáltalán, mi az, hogy a mu-k egy atlantiszinak adnak küldetést, őt, Taót pedig arcpirító módon mellőzik? Ambrosius azonban nem osztja Tao rosszallását a mu-k döntését illetően: egyrészt Estebant nem teheti felelőssé azért, amit az ősei tettek, másrészt talán nem véletlen, hogy Taót éppen Esteban mellé sodorta a sors... 

Végül mindenki megérkezik a megadott helyre, és ahogy azt vártuk egy örömteli találkozásnak lehetünk szemtanúi: Mendozáék élnek, és, miután mindketten kifújták a mérgüket, Esteban és Tao is kibékülnek.

 Hőseink hamarosan felfedeznek egy apró falucskát egy völgyben. Remek, ott lehet kérdezősködni. Mendoza azonban ezúttal úgy dönt, passzol: hátha Zares vár rájuk odalenn, úgyhogy ő Sanchóval és Pedróval hátra maradnak.

Így hát a három gyerek és Ambrosius indulnak a falu felé. Különös módon a falu teljesen üres. Nem tűnik elhagyatottnak, de a lakók eltűntek... talán Zares intézte el őket...?  A csapat végül a falu legfeltűnőbb épülete, egy templomocska felé veszi az irányt. Benyitva azonban nem Zaresszel, hanem egy hatalmas, vérengző fenevaddal találják szembe magukat!

Folyt köv!

Következő rész>