|
6.- Az ütközet (A L'abordage)
Spoiler! Érdemes megnézni az epizódot, mielőtt elolvasod a leírást!
Hőseink szépen csapdába estek: a kalózok körülvették a kis hajót.
Míg Mendoza igyekszik megszervezni a hajó védelmét, Ambrosiust látszólag legkevésbé sem aggasztja a tény, hogy Pang-Zi és társai éppen az ajtóján kopogtatnak, baltával. Egy karhúzással bezárja a hajó összes bejáratát, majd dudorászva nekiáll, hogy beizzítsa a pálinkalepárló masinát. Hőseink érdeklődve, s kissé értetlenkedve figyelik a ténykedését, ám senki nem teszi szóvá, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat törkölyfőzésre, így miután alkimistánk mindent tökéletesen beállított, meginvitálja a gyerekeket egy interaktív játékra. Ez annyiból áll, hogy a kormány mellett lévő, különböző állatfejekkel ellátott karokat húzhatják a megadott irányba. Ahogy arra számítani lehetett, a karok nem csak díszítőelemként szolgálnak: a hajó szép lassan a levegőbe emelkedik!
Bár hőseink már rutinosak a repülésben, mégis szokatlan számukra ez az újfajta közlekedési eszköz. Ambrosius nem éri be ennyivel: a teljes irányítórendszert kiemeli egy lift segítségével a fedélzetre, ahol nincs ugyan terített svédasztal, uzsonnával és aprósüteménnyel, de van lélegzetelállító panoráma. Miután Tao magához tér a nagy ámuldozásból, rögtön faggatni kezdi alkimistánkat, hogy mégis hogy tudta ezt a fantasztikus hajót megépíteni? Kiderül: a hajó, illetve a repüléshez szükséges elemek a mu nép tervei alapján készültek! Ezek után persze Tao sem tartja magában tovább a titkot, miszerint ő a múk (ez de hülyén néz ki leírva! Nem is írom le többször.) utolsó leszármazottja, ráadásul olvasni tudja az írásukat is. Már amelyiket... adott tájszólások nem igazán mennek. Tehát miután nagy lelkendezve információt cserélnek, Ambrosius úgy gondolja, elég a levegőzésből, megmutatja újdonsült barátainak, hogyan is működik a hajó. A kis lift újra megindul, ezúttal lefelé, éppen időben ahhoz, hogy ne vegyék észre az éppen felkapaszkodó Pang-Zit, aki foga barnáját kivillantva közeledik feléjük...
Sancho és Pedro méltatlankodását teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az alkimista elmagyarázza, hogy a hajó léggömbje hő és gőz segítségével képes a levegőbe emelkedni. Vagyis a fura apparátus a hajó végében nem szeszfőző, hanem egy gőzmotor. Továbbá Ambrosius elárulja, hogy mindez - a lencsés fénygyűjtőt kivéve- nem a saját ötlete: egy piramis alakú tárgyban talált tervrajzok alapján építette, amelyet szintén a mu nép hagyott hátra...
Miközben mindenki más feszülten figyel, Sancho és Pedro inkább valami kaja után nézne- amúgy sem értenek semmit ebből a tudományos maszlagból. Persze megint nem múlhat el nap anélkül, hogy valami sz@rt ne kevernének, ezúttal egy fiolát löknek le véletlenül az asztalról. Eddig nincs is gond, majd feltakarítják, csakhogy a kis fiola altatófolyadékkal volt teli, ami rögtön párologni is kezd, szép sorjában elaltatva mindenkit a hajón. Már csak Esteban és Ambrosius van talpon távol a vidéken, és igyekeznek kinyitni a korábban bezárt ajtókat. Végül Estebannak sikerül meghúznia az ominózus nyitókart, mielőtt álomba merülne.
Az ajtó ígyhát kinyílt- éppen Pang-Zi orra előtt. Vagyis nem csak a levegő, de a kalózkapitány is bejut a hajó belsejébe. Azonban a társaság ahelyett, hogy sikítozna rémületében, békésen szundikál. Pár másodperc múlva pedig Pang-Zi is csatlakozik hozzájuk...
Közben a hajó megy amerre lát, irányítás híján elkezd ereszkedni, s repül mindenen keresztül, ami útjába akad. A kissé rázós út felébreszti Mendozát, aki riadtan konstatálja, hogy a hajó éppen teljes gőzzel egy hegy felé tart. Mivel halvány lila dunsztja sincs, hogy működik az irányítószerkezet, alkalmazza a régi jólbevált módszert, amit ismeretlen masináknál szokás: meghúz minden kart, és megnyom minden gombot, ami a keze ügyébe kerül.
Miután sikerül a hajót egyenesbe hozni, lassan mindenki kezd magához térni. Hőseink észreveszik a még mindig alvó Pang-Zit, s gyorsan ártalmatlanná teszik (értsd: hozzákötözik egy székhez), majd nekiállnak összeszedni a szanaszét heverő holmikat.
Mit ad isten, Ziának éppen egy olyan lapocska kerül a kezébe, amin a korábban látott dob rajza díszeleg. Ambrosius rögtön el is kezdi mesélni hogy éppen amiatt jött erre a környékre, majd Tao elkottyantja, hogy ők bizony már megtalálták a dobot, sőt, le is írta a naplójába, milyen cuki verset találtak rajta. Tehát szóba kerül a Sárga Sárkány is. Ambrosius ezúttal sem okoz csalódást, egy újabb tekercset húz elő a polcról, amin egy sárkány rajza látható. Ami sárga színű. Egy ősi írás szerint a Sárga Sárkány nem más, mint egy szobrocska, amelyet egy taoista templomban őriznek, valahol Pekingben. Tehát megvan az újabb célállomás, s egy újabb tárgy, amit felírhatnak a "megkeresendő holmik" listájára. Ambrosius felajánlja a segítségét, elvégre a taoista szerzetesek is alkimisták, s biztos, hogy ezer örömmel segítenek neki, mint tudóstársnak. Mendoza a maga részéről nem kér a segítségből, de a gyerekek döntő többségben leszavazzák: igenis Ambrosius menjen velük! Jószándékát bizonyítva az alkimista még féltve őrzött könyvét is rábízza Taóra: nézze át, míg elérik Pekinget.
Így hát irány Peking!
Pang-Zit pedig -ahelyett, hogy Ambrosius roppant humánus tanácsát megfogadva lehajítanák a hajóról,- szépen lerakják a sárba, s hőseink az orra előtt felszállnak az Aranykondorral. A kalóznak valamiért nincs kedve mosolyogva integetni utánuk...
Ambrosius a saját hajóján megy, így egy időre könnyes búcsút is vehetünk tőle. Hőseinknek addig van ideje szépen kibeszélni őt a háta mögött. Míg mindenki más lelkendezik, Mendoza, most hogy megint nem ő van a figyelem középpontjában, inkább mogorva hallgatásba mélyed.
Folyt. Köv.
Következő rész>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
