Érkezik az Aranykondor, amit Zia egyre ügyesebben vezet- bár még mindig lekaszálja a fák tetejét a Kondor szárnyaival. Sebaj, majd visszanőnek. Mármint a fák...

A kalózok közben pompásan szórakoznak Esteban és Tao nyomorúságán, szegény Gloutang, a krokodil pedig egyre éhesebben csattogtatja a fogait hőseink felé, pedig, ahogy sejthetjük, ebből nem lesz kaja. Pang-Zi pedig kezdi végleg elveszíteni a türelmét, ugyanis a két fiú még mindig nem árulták el, honnan szerezték az aranymadarat. Hát jó, akkor Gloutang mindjárt meg is reggelizhet egyikükből. Ám míg a kroki több liternyi nyálat szétfröcskölve azon morfondírozik, hogy melyik nyeszlett gyerekből lakna jól, mint derül égből a (villám) csapás, egy idegen tolakszik -szó szerint- a kalózok közé. Gyorsan fel is veszi a partihangulatot, s míg a kalózok leesett állal nézik, hogy hátemmegki?, a fazon megszánja szegény Gloutangot egy fasírttal. Ami ugyan fél fogára se elég, de legalább azt tényleg megkapja... Valami ütős cucc lehetett a fasírtban, mert a krokodil egy pillanat alatt feldobta tőle a talpát. (Nem halt meg, csak alszik! De tényleg!) Az eddig a meglepetéstől köpni-nyelni se tudó Pang-Zi most méltatlankodva előkapja a nyílpuskáját, elvégre nem mérgezheti itt senki büntetlenül a házikedvencét! Most aztán komolyra fordultak a dolgok, s mielőtt bárki is megnyikkanhatna, az idegen néhány füst- és tűzbomba segítségével nem csak megszökteti a gyerekeket, hanem felgyújtja a kalózok táborát.

Azonban a menekülőknek így sincs könnyű dolguk, minden lépésnél kalózok vetik rájuk magukat. (Mint a Walking Deadben a zombik, csak itt nem függönyök, és száradó ruhák, hanem füstfelhők mögül kerülnek elő.) S hirtelen megérkezik az Aranykondor, Ziával a kormánynál! A kalózok az óriási repülő madarat látva fejvesztve menekülni kezdenek, ám Pang-Zit nem lehet ilyen könnyen meghatni! Épp mielőtt felszállhatna a Kondorra, Esteban hurokba kerül, aminek a túlsó végét a kalózkapitány húzza-vonja. Az ismeretlen, s Mendoza is a fiú segítségére siet, s míg Mendoza feltartja Pang-Zit, nekik volna idejük felszállni a madárra. Ám a madár felől is érkeznek kalózok, Sancho pánikba esik, és ettől Zia is pánikba esik, és felemeli a Kondort, mielőtt Esteban és megmentője hagyományos módon is beszállhatna. Semmi gond, a Kondor lábát még éppen elérik...

Közben Mendoza és Pang-Zi befejezték a kardpárbajt, Mendoza inkább úgy dönt, hogy-mivel kissé nagy a túlerő, és a vödröt is ottfelejtette Barcelonában- ideje lelépni. A folyóba veti magát, mielőtt a kalózok ementálit csinálnának belőle. Mindegy, most az aranymadár fontosabb, tehát Pang-Zi azt veszi célba az íjpuskával. Na, persze, azért nem hülye, nyilván nem a madarat próbálja egy nyamvadt nyíllal lelőni- hanem a Kondor lábába kapaszkodókat. A nyíl éppen az idegen felé repül, aki pedig nem szeretné, hogy hátralévő éveiben kipotyogjon a Zizi a markából, ezért inkább elengedi az amúgy sem túl stabil kapaszkodót. Esteban elkapja ugyan, de nem bírja megtartani, s mindketten lezuhannak. 

A kalózok közben sopánkodnak a táboruk üszkös romjai fölött. Biztos a Szent Sárkány átka sújtott le rájuk! Oda az összes szárított krokodilbőr! Oda az összes rum! Oda a lacross felszerelés..! Pang-Zi azonban nem állhatja a síró-picsogó legénységet, úgyhogy egy rövid lelkesítő beszéd után az aranymadár után erednek.

Ziáék a Kondorral köröznek az erdő felett, ahová Esteban lezuhant. Dehát a fáktól semmit sem látni...

Nem kell azonban aggódni, Esteban több, mint százméteres zuhanás után is jól van: egy köteg inda-amik éppen a megfelelő helyen nőttek ki- felfogta az esést. Kis mozgolódás után ki is szabadul, majd kiderül, hogy megmentője is hasonlóképpen megúszta. Kölcsönös "köszönöm a segítséget" után Mendoza is felbukkan a fák közül, s siettetni kezd mindenkit, hogy mielőbb megtalálják a többieket. Az idegen azonban még maradna, az iránytűjét nem hagyhatja el csak úgy -ami egy élettelen tárgytól szokatlan ügyességgel felfűzte magát egy indára. Szerencsére nem kell érte felmászni a fára: egy ijesztően gyors késvágással már le is kerül az értékes műszer.

Miután Mendoza is megcsodálta a látszólag össze-vissza pörgő iránytűt, mindenki bemutatkozik. Az idegen Ambroise de Sarle nevű francia alkimista, filozófus, tudós, utazó, orvos, filantróp, Vasember... meg ki tudja mi minden, valószínűleg még csak akasztva nem volt. (>:D) Ráadásul rendkívül barátságos, a barátai Ambrosiusnak szólítják, tehát Estebanék is nyugodtan szólíthatják így. Mendoza nem szólítja sehogy, csak sötét pillantásokkat vet rá, majd követi ő is, ki a fák közül.

Egy rizsföldre érve végre megpillantják a Kondort, s a Kondorban lévő társaság is őket. A nagy örömködéstől viszont  Zia elveszti az uralmát a gép fölött, s az lezuhan a sárba. 

Nagy-nehezen kikászálódnak, Ziát kivéve, aki elvesztette az eszméletét, ami nem csoda, rettenetes dolog lehet Sanchót lefejelni. Sebaj, Ambrosius tudja, mi kell neki, csak kövessék őt az otthonába.

Kiderül, az a bizonyos otthon nincs is messze.

Belépve a szépséges hajó alakú házba mindenkinek leesik az álla a berendezéstől: a belseje is hajónak néz ki, kombinálva egy könyvtárral és egy pálinka-kifőzdével... Zia, akit Mendoza cipelt idáig, kap egy kis ammóniákot, s a kislány rögtön magához is tér. Valószìnűleg magától is felébredt volna, dehát kellett valami ürügy elcsalni a hajóba a társaságot. Rendben, ezzel meg is volnánk, de most aztán Ambrosius esik neki hőseinknek, ugyan árulják el, hol szerezték azt az Aranykondort? Sancho és Pedro lelkesen neki is állnának mesélni, azonban Mendoza elküldi őket melegebb éghajlatra, s ebből Ambrosiusnak leesik, hogy nyilván titok. (De most komolyan, mi olyan őrült nagy titok abban, hogy a Kondort a világ átellenes pontján találták, Amerikában, a Pachamama- hegyen, egy teremben? Ahová úgy jutottak be, hogy az istennő szobrának fedetlen kebleibe kellett berakni egy-egy aranyérmét... satöbbi. :D) De sebaj, alkimistánk nem sértődik meg a bizalmatlanság láttán, van bőven mivel szóval tartani a vendégeit.

Tao rögtön rákattan a könyvekre, az egyikben mu* írást is talál. Egészen véletlenül éppen az volt nyitva az asztalon.

Míg Sancho és Pedro a hajófedélzeten "őrködik" (értsd: hallgatóznak ezerrel), mindenféle téma szóba kerül. Többek között, mi is az, hogy alkimista, s mit csinál egy ilyen? Kiderül: Ambrosius egy bizonyos fém után kutat, amit orichalconnak neveznek. Majd azt is elárulja, hogy az összevissza pörgő iránytűje valójában nem az égtájakat, és nem is a rumot jelzi (bár az elég gyanús, hogy éppen a kalózok táborában bukkant fel... hmmmm...) hanem az orichalcont. Majd a meglepetés következik: az Aranykondor szintén ebből a fémből van. Mielőtt Sancho és Pedro végleg depresszióba esne az új hírtől -tudniillik, hogy az Aranykondor nem is arany- újabb meglepetésként éri őket, hogy az orichalcon még az aranynál is értékesebb! 

A csevegést sajnos megszakítja a szintén vendégeskedni óhajtó Pang-Zi és vidám csapata, akik nyomban körbe is veszik a kis hajót...

Folyt köv!

Következő rész>

*Az első sorozat magyar változatában Tao őseit hiváknak nevezték. Ez az angol névváltoztatás miatt van -akik ki tudja, miért változtatták erre...-, s a magyar szinkron az angol alapján készült (az eredetileg Pichu nevű papagáj szintén az angol Kokopetl-ből lett "Kokapeti".) Viszont Tao őseit az eredeti franciában is a mu-k voltak, valamint a pseudotörténelemben is ez a nép volt az atlantisziak ellenlábasa. Ezúttal az angolban is megőrizték a Mu nép nevét, tehát ezentúl én is így fogom írni.