Hőseink elindulnak az eltűnt Esteban keresésére, így ismét igénybe veszik a kocsma rejtett alagútját, hogy visszatérjenek a városba.

Közben a királyi palotában láthatjuk V. Károly királyt*, amint éppen elégedetlenségét fejezi ki afölött, hogy veszélyben a szép nagy birodalma, amit keserves munkával, keserves házasságokkal összeharácsolt, mindenhol háborúk dúlnak, s a megkötött békeszerződéseket se tartja be a kutya se...** Meg egyáltalán, szinte üres a kincstár. Még a végén le kell mondania az orosz kaviárról, pedig az milyen jót tesz az emésztésnek egy-egy szerény tízfogásos ebéd után! Ekkor megjelenik Zares, s biztosítja a királyt arról, hogy már szinte a zsebükben van az aranyváros, csak legyen még egy kicsit türelemmel: az a város soha nem látott hatalommal és gazdagsággal bír. Ez kissé megnyugtatja a szegény, feldúlt uralkodó idegeit... (Bár kérdés, mennyit fog ő látni abból a gazdagságból...:D)

Tao, Zia, Mendoza, Pedro és Sancho is visszatérnek a városba, a kocsmárostól megtudják, hogy Esteban ott járt kora reggel, és a kolostorba ment, ahol felnevelték. (Lásd: első sorozat, első rész!)

Zia és Tao elindulnak, hogy megkeressék, míg Mendoza, Pedro és Sancho igyekeznek a városban cirkáló őrök figyelmét elterelni- akik a tegnap éjjel megszökött rabokat és cinkosaikat keresik. Míg utóbbi kettő nagy zajjal és futkosással próbálja magát hasznossá tenni, addig Mendoza ököllel, karddal és egy harci vödörrel zilálja szét az amúgy sem túl nagy meggyőződéssel harcoló őröket.

Esteban időközben a kolostorkertben ücsörög és sajnálja magát. Reggeli séta közben észreveszi őt két szerzetes, mint kiderül egyikük az újonnan kinevezett főapát, Marco atya, aki nem sokkal azután került a kolostorba, hogy Esteban lelépett onnan. Az öreg szerzetes még emlékszik a gyerekre, és mesélni kezdi Marco atyának, hogy Estebant a Nap Gyermekeként tartották számon, ugyanis elő tudja hívni a Napot, és mindig kölcsönkérte annak idején a városvezetőség, mikor egy-egy ünnepség idején rossz idő volt... Marco atya azonban nem hisz ilyen badarságokban, elhallgattatja az öreget, majd leül Esteban mellé egy kis lelkifröccsöt szolgáltatni. Esteban el is meséli, hogy miután útnak indult Barcelonából az Újvilágba, megtalálta az aranyvárost, és az apját is... na, meg egy éven belül vissza is ért ide, Európába- persze a pap tejesen hibbantnak hiszi, és javasolja, maradjon a szerzetesek közt, hogy kipihenje ezeket a fura rögeszméit. Azt is megígéri neki, hogy keres számára egy családot, amely örökbefogadná. Ekkor előkerül Zia és Tao, egy fát használva a kolostor falán való átjutáshoz. Azonban úgy tűnik, hiába mászták meg a fát: Esteban  közli velük, hogy az ő utazása véget ért, hiszen megtalálta azt, amiért, akiért annak idején útnak indult. Nincs további célja, ami hajtaná, de ha a többiek menni akarnak, hát, menjenek nélküle.  Esteban átadja Taónak a medálját, azután szépen elvonul, faképnél hagyva barátait...

Hőseink hát visszatérnek a kocsmába, sopánkodva Esteban és az időjárás szeszélyein. Azonban Tao észrevesz valamit, ami Estebant nélkülözhetetlenné teszi a további kutatásban...

Mendoza, Zia és Tao visszatérnek a kolostorba (megintcsak a fán keresztül), majd Mendoza felkeresi Esebant a toronyban, ahol legelőször találkoztak. Kiderül: Eseban medalionja megbarnult, és elveszítette az erejét. Mivel Estebant választotta gazdájául, mint a Harry Potterben a varázspálcák, így más kezében nem fog működni (esetleg el lehet venni erővel, és áthelyeződik a tulajdonjog. Talán ha Tao jól elagyabugyálná Estebant, akkor neki is működne? Hmmm...). Esteban tehát kézbe veszi a pálcát medált, mire az ragyogni kezd, s az esős idő is naposra fordul. A főapát is megérkezik, és marasztalni akarja a fiút, és közli, hogy "ha most elmegy, talán elveszít egy remek alkalmat, hogy új családja legyen". Azonban Esteban nem hagyja magát érzelmileg zsarolni, kijelenti, hogy Zia és Tao a családja...

Ismét a kocsmában...

Barátaink összedugják a fejüket, mit is akar mondani Esteban még mindig fénylő medálja. Tao előkapja a ruhája ujjából azt a bizonyos térképet, majd -ha már így szóba kerültek a medálok- észreveszik, hogy pontosan két hold alakú kép van a térképen.  Tehát a medálokat és egy lámpát (ami a Napot helyettesíti, perpillanat) ráhelyezve kiokoskodják, hogy a térképet bizonyos vonalak mentén össze kell hajtogatni, hogy a föld képét mutassa. Ami meg is mutatja, hogy mi legyen a következő úticél: Kína! Egyúttal Estebannak újabb cél lebeg a szeme előtt: kideríteni, vajon miért éppen ő (és Zia) a kiválasztott, azaz miért csak nekik "működnek" a medalionok? Ugyanez hajtja Ziát, Taót pedig, hogy vajon az ősei miért NEM őt választották. Mendoza is felajánlja a segítségét, mint navigátor, hiszen tud egyet-mást Kínáról, arról a távoli országról. Na, meg az aranyát is elkobozták, jó lenne szerezni egy újabb zsákkal. Tehát ismét együtt van a csapat egy újabb mókához.

Miután hőseink elhagyják a kocsmát, kiderül: Rico, a kocsmáros a félszemű besúgója volt, (aki pedig Zares besúgója volt, aki pedig a király besúgója... na, jó!) Azért Rico nem csak úgy aljasságból mószerolta be hőseinket, hanem mert a kisfiát túszul ejtették. A félszemű, miután a kocsmáros elmondott neki mindent Estebanról, a medálokról, a térképről,  az Aranyvárosokról, elárulja, hogy parancsot kapott Zarestól, hogy végezzen vele is, meg a gyerekkel is, és vigye el neki az elvégzett munka bizonyítékaként mindkettőjük kivágott szívét. A félszemű azonban hagyja őket megszökni, majd, hogy szó ne érje a ház elejét, belelő a levegőbe. A helyi hentesboltból meg majd szerez sertésszívet, ízre úgysincs különbség...

*Magyarul is, ahogy minden más nyelvben az uralkodók, pápák neveit az adott nyelvben szereplő név megfelelőjére "fordítják le". Szóval akármilyen hülyén fog ez kinézni, a királyok neveit a magyar megfelelőjükkel fogom írni a feliratokban is. Tehát Charles Quint, V. Károly lesz, I. Francois pedig I. Ferenc..

**V. Károly, azaz Habsburg Károly valós történelmi személy, a Wikipédián olvashatsz róla bővebben, az  1526–1539 közötti részben le is van írva, mitől olyan ideges szegény király gyomra. :)