1533.

Valahol Dél-Amerikai dzsungeleiben...

Egy kisebb csapat vonul át az őserdő fái között, lekaszabolva maguk előtt a bokrokat, az utat eltorlaszoló ágakat, az óriáskígyók lelógó farkát... A csapatban láthatjuk újdonsült főgonoszunkat, egy nyugdíjas amerikai őslakos fogoly, és három spanyol katona kíséretével. Egy ősi templom titkos ajtaját kinyitva Myuca, a nyugdíjas indián, és a tetőtől talpig vörös csuhába öltözött főgonoszunk (aki a hangja és mérete alapján valószìnűleg Kurgan lehet, csak most kicsit kiruccant a trópusokra, megunva a Skót-felföld zord éghajlatát) belépnek a templomba, hogy begyűjtsék a templom egyik titkos rekeszébe rejtett térképet- amely feltételezhetően jelöli az aranyváros helyét. Azonban, kinyitva a titkos rekeszt, kiderül, hogy valaki már megelőzte őket. A köpenyes nem túl barátságos unszolására az öreg indián elárulja, hogy három gyerek vitte el, nem is olyan régen, és utána Barcelona felé vették az irányt...

Hat hónappal később...

Valahol egy Közép-Európai országban...

Ebédidő előtt kicsivel...

Egy félszemű török éppen kihalász egy erdei patakból két fürdőző gyereket...

Eközben valahol egészen máshol, Barcelonában...

Esteban, Zia és Tao kocsmázás közben kitervelik a mentőexpedíciót. Ugyanis Barcelonába érve megtudták, hogy Mendoza, Pedro és Sancho börtönben ülnek, és mivel valami rejtélyes okból szükség van rájuk, így mindenképpen ki kell szabadítani őket .

A börtön szerencsére nem valami szigorúan őrzött objektum, a gyerekek könnyen bejutnak, Tao robbanószereivel gyorsan kiiktatják az ajtókat. Az egyetlen őr, akinek van hallása, megnézi, mi volt ez az éktelen nagy zaj, de a két fiú gyorsan ártalmatlanná teszi őt is (rádobják a kirobbantott, dögnehéz börtönajtót), megszerzik tőle a cellakulcsokat, s így már játszva kiszabadítják a foglyokat. Egy szomszédos cellából is kiengednek egy félszemű fickót, aki volt börtönőrnek vallja magát, s akinek az idő és egy részeg kocsmatöltelék kése hagyott nyomot az arcán. Szerencsére nem marad tartósan barátainkkal, még a folyosón elválik a csapattól, hogy egy jó kis börtönlázadást szítson. Közben az őrök is felriadtak a szendergésből, s miközben hőseink a börtön faláról ereszkednének alá, egy rövid bunyó és lövöldözés közben megjelenik a már korábban látott Kurgan barátunk az egyik távolabbi toronyban. Éppen időben érkezve, hogy megakadályozzon egy csúnya fejlövést Estebannak. Éppenhogy nem ken le egy tockost az őrnek, aki majdnem lelőtte a gyereket. Miután viszonylag biztonságos terepre érnek hőseink egy kis diskuráláshoz, Mendoza elárulja: az alak neve nem is Kurgan (eeeh!), hanem Zares, a spanyol király embere, s éppen ő volt az a galád, aki börtönbe csukatta őket. Valamint elkobozta az összes aranyukat, amiket véres harcok árán szereztek az aranyvárosból, s folyamatosan macerálta őket, hogy hol szerezték...? És valószínű, hogy Estebant se minden hátsó szándék nélkül mentette meg... A kis csapat gyorsan napirendre tér a dolog fölött, elvégre most a szökésre kellene koncentrálni, a sötét utcákon menekülve visszatérnek a kocsmába. A kocsmáros, Rico megvendégeli őket vacsorára és egy-egy korsó serre, majd egy rejtekajtón át kiereszti őket a városfalon kívülre.

Közben elered az eső, s hőseink egy barlangban keresnek menedéket. A gyerekek több dolog miatt is keresték Mendozát. (Hát, persze, nem is puszta önzetlenségből szabadították ki..!) Elsősorban egy térkép miatt, amit egy ősi templomban találtak. Azonban Mendozának, a mindentudó navigátornak is beletörik a bicskája a térkép megfejtésébe, úgyhogy ezt a témát egyelőre elnapolják. Másodsorban Esteban is feltesz egy kérdést neki, ami valószínűleg jobban érdekli, mint a térkép: hogy vajon az aranyváros főpapja volt-e az ő apja? Kiderül ugyanis, hogy Estebannak az aranyváros pusztulása óta folyamatosan rémálmai vannak. Miután Mendoza elmondja neki az igazat, Esteban magába roskad. Bár Tao és Zia vigasztalják, Estebannak reggelre nyoma vész...

Folyt. Köv.

Következő rész>