Patiala erőd...

Esteban lebukik, majd egy ocsmány káromkodás kíséretében elmenekül Ambrosius elől. A lépcsőn felérve gyorsan rácsukja az ajtót az üldözőjére, de nem sokat ér vele, mert itt meg összefut a Batman-hangú nővel, aki újfent üldözőbe veszi. Rövid hajsza után Esteban két őrrel kerül szembe, ígyhát be lett kerítve. Elöl az őrök, hátul a csuklyás nő, a leágazó folyosót meg most mosta fel a takarítónéni. Hát, akkor hősünk két rossz közül egy harmadikat választ: kiugrik az ablakon, a sokadik emeletről. Szerencsére nem szegi nyakát, épp van egy párkány az ablak alatt, ami ráadásul végigfut az egész várfalon, úgyhogy Esteban szép lassan elaraszolgat az utána nyúlkáló felnőttek elől. Nem, nem kér cukorkát!

Emléktemplom, dzsungel...

Most, hogy az alkimistákat elette a fene, Tao nyugodtan tanulmányozhatja a falakra faragott írásokat. Kicsit túlzásba viszi a lelkendezést, miszerint még soha életében nem látott ennél fantasztikusabb helyet (Hmm, Chéla... Hmm, Badalom... Hmm, Sundagatt... Na, jó, oké, persze, hogy csak Indalinak próbál nyalizni ezzel). Azonban nem sokáig nyűgözheti le a lányokat az olvasótudományával, mert megjelenik a tigris. Valószínűleg bengáli, avagy királytigris (Panther tigris tigris). Amely most kifejezetten morcosnak tűnik, főleg, hogy Zia elengedte a potya uzsonnáját, a kismajmot...

Patiala erőd...

Esteban még mindig nincs túl a nehezén. Ugyan az üldözőitől kartávolságon kívülre került, de még mindig ottvan a szűnni nem akaró tériszonya. Egyszercsak a nő gondol egyet, és utánamászik a párkányra. Most aztán spuri!

Közben odalent a dzsungel szélén Mendoza és Gunjan figyelik az erődöt, hátha megpillantanak valami biztató jelet... és tényleg: Gunjan kiszúrja a kb 30 centi széles párkányon, több tízméter magasban kúszó Estebant. Mendozának ez már szinte meg se üti az ingerküszöbét, inkább próbálja kikalkulálni, hogy Esteban nagy valószínűséggel hová fog leesni...

Ahogy Esteban lassan araszolgat a párkányon, elér egy rácsos ablakot, és hát, mit ad isten, a rács mögötti szobában éppen Athanaos ücsörög. Megint jócskán bele van merülve az olvasmányába, de még így is felkapja a fejét, mikor meghallja Esteban hangját. Mielőtt azonban komolyabb eszmecserére kerülne a sor, a nő éppen beéri a gyereket, mire az úgy megrémül, hogy lecsúszik a párkányról. Ám a szerencse ezúttal se hagyja el, éppen a fal alatti díszkútba esik. A nő közli az aggódó Athanaossal, hogy csak nyugodjon le, a gyerek túlélte. Legalábbis próbál úszni a lépcsőzetes medence árja ellen. Még két vízesésbe belecsobban, mire végre kijut a partra. Kutya baja, a lába se tört szilánkosra, hogy hátralévő éveit tolókocsiban, vagy egy fogyatékos óriás hátán kapaszkodva kelljen leélnie. De még mostsincs vége, a Batman-hangú nő utánaveti magát a medencébe. Mire Esteban felocsúdna, a nő már el is kapja a grabancát, jobban mondva elkapja az ostorával, á'la Indiana Jones. De Mendoza se ül a babérjain, popcornt rágcsálva: kiront a dzsungelből, és párbajra hívja a csuklyást. Az rá is áll, és úgy tűnik, hős navigátorunk ezúttal méltó ellenfélre akadt. Ráadásul az ellenfele harci technikáját is felismerni véli, azaz harcolt már valakivel korábban, aki hasonló mozdulatokkal kezelte a kardját. És az ostorát. És Laguerrának hívták. Nicknevén a "Doktor".* Ennyi információegyezés után a csuklyás végre felfedi kilétét, és Mendozának (meg mindenki másnak) most esik le, hogy hoppá, hiszen ez Ciri a Witcherből, csak sötét hajjal! Vagyis egy nő! Aki, ahogy ledobta az alkimista hacukát, a hangja is rögtön normálisra vált. És aki a fent említett Fernando Laguerra fia. Vagyis lánya.  Miután Mendoza magához tér a sokkhatás alól, közli, hogy nem verekszik nővel, ám Laguerra nem hagyja kibújni a harc alól, ismét nekiugrik. Hősünket az őrség érkezése menti ki szorult helyzetéből: a katonák elvonják Laguerra figyelmét annyi időre, amíg Mendoza, kupán vágja egy gitárral belelöki a vízbe, majd a gyerekekkel sietve távozik.

Emléktemplom...

Zia, Tao és Indali menekülnek a vérszomjas tigris elől. Kokapeti próbálja feltartani az idegesítő rikácsolásával, így nyernek némi egérutat. Ám a templom folyosói olyanok, mint egy labirintus, vagy csak Indali nem jár oda túl sűrűn, és nem ismeri az épület tök geometrikus felépítését, így végül visszatérnek a feliratok termébe. Ahol a tigris sarokba szorítja őket. Zia nem hagyja, hogy a barátai tigriseledelként végezzék, így önfeláldozóan a vadállat elé veti magát... Hát, ez az állat nem éppen egy tibeti masztiff, amelyet pár simivel rögtön az ujjai köré csavarhat, de azért próbálja nyugtatni, és hősiesen állja a tigris szájából felé áramló dögszagot. Végül sikerül elkapnia a kommunikációs csatornát, és kiderül, hogy a tigrismama csak aggódik a kölykei miatt. Szerencsére most nem vacsorát keres nekik, úgyhogy némi nyugtatás után távozik is a templomból. De azért még morrant egy utolsó figyelmeztetést a gyerekek felé, hogy ha meglátja őket a babatigrisek közelében, hát, akkor ott vér és belek fognak folyni...! Kokapeti is előkerül, úgyhogy a három gyerek fellélegezhet, és Tao folytathatja a szövegek fordítását.

Patiala erőd...

Az őrség kapitányának már rendkívül ideges a gyomra. És nem csak akkor, amikor éppen enni akar! Kérdőre vonja a maharadzsa körül sertepertélő Ambrosiust, hogy mégis, ki volt ez a gyerek, meg mi ez a rengeteg idegen a környéken, meg mi az, hogy egy nővel férfiakkal egyenlő módon bánik? Majd a félig szundikáló maharadzsához fordul, hogy ugyan dobja már ki ezt a sz@rkavaró bandát a kastélyból! Alkimistánk csak kacag egyet, majd elhúz egy üveg epertörkölyt az uralkodó orra előtt, mire az az elvonási tünetben szenvedők hevességével veti rá magát, és egy húzásra fel is hajtja. Majd mielőtt kiütné az anyag, még közli a kapitánnyal, hogy az alkimisták maradnak. Pont.

Az alagsorba érve Ambrosiusnak rögtön le is hervad a vigyor a képéről, és azon kezd pörögni, vajon hogy találtak rá a kölkök, ráadásul anélkül, hogy ő észrevette volna őket. Nem töpreng sokáig, azonnal beugrik neki a gyanús kis gyöngy, amit Estebantól szerzett. Gyorsan ki is szedi a széfből, és elhajítja mérgében, éppen fejbe találva a fal mellett ácsorgó Laguerrát. Akit eddig valószínűleg észre se vett. A gyöngy széttörik a nő fején, mire Laguerra csak lenézően fintorog egyet a puhány gyöngy törött darabjai felé. Jól megmutatta neki!... Helvétius, és a társaságában érkező NPC alkimista híre se vidítja fel Ambrosiust különösebben, miszerint láttak két idegen gyereket az emléktemplomban. Egy fiút, és egy lányt, ráadásul a fiú sárga tunikát viselt. Indiában, meg úgy általában az egész világon senki más nem hord sárga tunikát Taón kívül, szóval ennyi információ után a helyi légkörtől kissé eltompult alkimistánk kisüti, hogy bizony itt van az egész konkurens banda! És már meg is találták az emléktemplomot! Hát akkor, ha már itt vannak, mi lenne, ha őket is meghívnák a várba...? 

Patiala falu...

Mendoza, Esteban és Gunjan befutnak a faluba, ahol a vérig sértődött Pedrót és Sanchót próbálja a két kis mocsadék kölök kiengesztelni. Azonban a kedélyes peresztrojkát megzavarják az érkezők. Esteban ugyanis hallotta, hogy a gyerekeket is el akarják rabolni, hogy dolgozni kényszerítsék őket. Nem, nem a Sankara köveket akarják velük kerestetni, rosszabb: valami "Fekete Napot" akarnak velük csináltatni, ami már önmagában is elég vészjóslóan hangzik. Ez minden galaxisban vészjóslóan hangzik... Hőseink hát nem késlekednek, Mendoza, Pedro és Sancho megszervezik a falu védelmét, míg Esteban és Gunjan az emléktemplomban időző barátaik segítségére indul.

Emléktemplom...

Már kezd lenyugodni a nap, de Taót alig lehet elrángatni a feliratoktól. A templomból kiérve kellemetlen meglepetés várja barátainkat: a templom felett a repülő hajó cirkál, lent pedig az alkimisták körülvették őket. Szinte hallani a Spies & Guys theme filmzenét... Kisebb csetepaté veszi kezdetét, amely során kiderül, hogy az alkimisták nem igazán alkalmasak gyerekrablásra: Tao egy speciális nyaktörő mozdulattal végzi ki a botor módon Indalira támadó tagot, majd egy másik tétlenül ácsorgó csuklyást céloz meg, míg Zia harcikutya-harapással simán elintézi a saját ellenfelét. Ráadásul megérkezik az a vadállat Esteban és Gunjan a harci elefánton, amely véres péppé tapossa a lába alá kerülő rosszfiúkat, csak úgy ropognak a csontok a harctéren. Amelyik véletlenül életben marad, azt behajítja a dzsungelbe, pont az éhes tigris orra elé... 

Folyt. Köv.

Következő rész>

*Furcsamód, Mendoza harci technikáról beszél, de... ő soha nem harcolt Laguerrával. Egyszer megfojtogatta a saját ostorával. Majd kiröhögte, amikor a Doktor két társával egy szakadékba zuhant. Majd elvette a pisztolyát, és azt rászegezve lökdöste végig a napégette pampákon.  Majd megint kiröhögte, mikor megtudta, hogy a gyerekek lelökték (értsd: leesett magától) egy verembe az egyik romos épület belsejében...Valójában a Doktor viszonylag passzív szereplő volt, egy-két ostorcsapáson kívül nem csinált semmit. Dehát erre mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Meghát melyik néző emlékszik már rá így 30+ év után? Ja, én... :D