Nem, nem a Doktor... Hanem a fia lánya.

Zia mellé kapunk végre egy állandó női szereplőt, nem is akármilyet. Isabella Laguerra szerencsére nem sokban hasonlít az apjára: egy talpraesett, karakán nőszemély, aki kardforgatásban körülbelül egy szinten van Mendozával. Ezen kívül mesterien bánik az ostorral, szinte minden lehetetlen helyzetből ki tudja vele húzni magát. Ehhez még hozzá jön az akrobatikus ügyessége. (Szüksége is lesz rá.) Ritkán a pisztolya is előkerül, bár azzal nem sok vizet zavar. Nem mintha nem lenne jó céllövő, dehát a pisztolyok a 16-ik században még igencsak gyerekcipőben jártak.

Nem túlságosan az előretervezés (meg úgy általában a tervezés) híve, inkább csak beleveti magát a dolgokba- s általában meg is ússza ép bőrrel. Némi ravaszság és spekuláció sem hiányzik belőle.

Bár az ellenfél csapatában játszik, Zia elég hamar ráérez, hogy nem egy velejéig romlott gonosztevő. (Mendoza csak némi fáziskéséssel.)