A leírás SPOILERt tartalmaz!

Izumo szentély...

Zia és Tao végre kihúzzák Estebant a vízből, majd az egyik őr észreveszi a rikácsoló Kokapetit. Mert vele állandóan csak a probléma van... Szerencsére mire az őr átverekszi magát a bukszusokon, a gyerekeknek már hűlt helyük.

Shimazu kastélya...

A nagyúr éppen kora reggeli kedélyes baráti beszélgetést folytat Gaspard-al, gyümölcssaláta-készítés közben. Kideríti, hogy Mendoza és a gyerekek (na meg az aranymadár) valószínűleg egy aranyváros miatt vannak itt. Közben újabb partivendégek érkeznek, Takashi kapitány egy csapat katona és Ambrosius társaságában (ezek soha nem fáradnak el?). Shimazu nagyúr alkimistánktól is igen kedvesen megérdeklődi, hogy ő egészen véletlenül nem az aranyvárost keresi-e? Ilyen udvarias hangnemnek nem lehet ellenállni, Ambrosius bevallja, hogy igen. Azt viszont semmiképpen sem, hogy a spanyolokkal egy követ fújna, sőt! Miután tisztázták a dolgot, elindulnak a rizsföldekre, kihordani a trágyát... vagyishogy beszállítani a hajót a kastélyba, nehogy még a végén valami ellenséges klán rátegye a mancsát. 

Izumo...

A gyerekek bújkálni kényszerülnek ide és oda az udvaron, ugyanis az éjjeliőr még mindig őket keresi. Hiába, unalmas lehet az élet egy szentélyben, ahol évente egyszer rendeznek felvonulásos bulit. Próbálnak elvegyülni a tömegben, még egy kis dedósoknak való papírcsónak úsztatást is bevállalnak, amikor megkezdődik a felvonulás, alulöltözött muzsikusok zenekíséretében. Zia már indulna, de a fiúk még rárakják a vízre a saját csónakjaikat... sajnos, nem láthatjuk, melyiküké éri el Zia csónakját... lehet, hogy egyik se? Hmmm. 

Rizsföldek...

A hajó végre felszáll a sárból, halálra rémítve a helyi parasztokat. Ambrosius pedig a korlátról lehányó Gaspard-t környékezi meg: mivel ő valami magas pozícióban áll a kastélyban, nem tudná-e visszaszerezni a tatyóját Simazu nagyúr nappalijából...?

Izumo, megint...

A parádéhoz képest nincsenek annyira sokan, de azért elegen ahhoz, hogy a gyerekek ne lássanak semmit a felvonulásból, és a tükörpajzsból. Amit amúgy is egy lefüggönyözött állványon hordoznak körbe... Egyszercsak Zia rosszul lesz, és megkezdődik a vihar előtti csend.  És akkor beüt a ménkő, az éjjeliőr végre elkapja a gyerekeket. Lehet, hogy huszonéve ez az első sikerélménye. És még ezt is elrontja Nai No Kami, a földrengés istene, mert úgy megrázkódik a föld, hogy egészen Kagoshimáig (egy heti járóföld, emlékszünk?) kiterjed az epicentruma.

Kagoshima...

Mendoza, Sancho és a súlyosan sebesült Pedro csalódottan konstatálják, hogy a dokkon ők bizony nem jutnak át, mindenfelé nyüzsögnek a katonák. Valószínűleg Ambrosius köpte be őket, bár nem mintha amúgy az egész japán hadsereg fogyatékosokból állna, és nem állítanának őrséget a szökevények egyetlen menekülési lehetősége elé, dehát mindegy... Hirtelen elkezdődik a földrengés, és mindenki pánikszerűen próbál olyan helyet találni, ahol nem dől a fejére semmi. Mendozáék próbálják kihasználni az alkalmat, ám épp egy égő ház mellett futnak el, ami elől nem hogy nem menekülnek a népek, de egy nő visítozva próbál bejutni: benn ragadtak a gyerekei. Mendoza nem tétlenkedik, beáll a már amúgy is korhadt faház gerendája alá, míg Sancho és Pedro bevetik magukat a lángok közé. Van öt percük, hogy kihozzák a kölköket a skorpióktól és vérpatkányoktól hemzsegő házból... ja, nem, csak simán kihozzák őket. Mendoza ugyan kap a fejére pár égő gerendát, dehát mi az neki, valószínűleg még egy száguldó vonatot is képes lenne puszta kézzel taccsra vágni... szóval miután kikecmereg a romok alól, máris ott terem egy csapat katona. A jónépek azonban most az idegenek pártjára állnak, de mielőtt kitörne egy zendülés, megérkezik Shimazu nagyúr is, aki véletlenül éppen arra járt, és már az utca másik végéről megérezte az idegenek szagát... na, meg hallotta, mi történt. Szóval Mendoza és társai megintcsak foglyok, de mostmár tisztelettel bánnak velük. Sokkal jobb.

Izumo...

A szentély udvaráról hőseink kivételével mindenki elpucolt. De ők sem ücsörögnek sokáig, hiszen ott a tükörpajzs tartója őrizetlenül! Hopsz, üres! Esteban aztán kiszúr egy papot, vagy őrt, nem tudom, kezében a pajzzsal. A gyerekek utána erednek, s elérkeznek egy kis sziklatemplomhoz. A pap, mintha legalábbis lopna, úgy oson be a templomba, nyitva hagyva az ajtót maga után. Amíg ő elmókol a pajzzsal az oltárnál, a gyerekek besurrannak, és elbújnak az ajtó mögött. Majd miután a pap elvonul, egy kis sötétben matatás után fáklyát gyújtanak, és végre szemügyre vehetik a tükörpajzsot!

Folyt. köv.

Következő rész>