A leírás SPOILERt tartalmaz! 

Repülő hajó, fedélköz...

Tao teljes pánikban próbál kiszabadulni a hajóról. Azonban hiába minden, túl magasan vannak, igaz, hogy az ajtó nyitva, de mit ér az, ha rögtön ki is törné a nyakát földet érve. Ambrosius jelenléte se lelkesíti fel különösebben, neki is támad, de mivel a villámgyors reflexű Laguerra elkapja az ostorral, így ahelyett, hogy jól összekarmolászná, csak többszáz decibel dühöt és több liter nyálat zúdít alkimistánk arcába. Ráadásul az egyetlen túlélő NPC csuklyás elkapja az ott sertepertélő Kokapetit is, így mostmár van zsarolási alapjuk is Taóval szemben. A fiú végül lenyugszik, és a csapat végre elindulhat az erődbe.

Patiala falu...

Míg Sancho nagy-erőlködve próbálja összeszámolni az elé felsorakoztatott gyereksereget, Mendoza rögtönzött gyerekmatinénak álcázva magyarázza el a többi kölyöknek, hogyan használják a majréköteleket, amik majd baj esetén mindnyájukat feljuttatják a sűrű lombkoronák közé. Mármint ha érkeznek a gonosz "varázslók", akik megpróbálják elrabolni őket. Közben megérkezik Pedro, aki épp egy megvadult méhrajjal szemben küzd az életéért. Miután elhessegette őket, közli, hogy az összes felvonó a helyén van, s így Mendoza gyakorlatban is be tudja mutatni, hogyan működnek a kötelek: csak meg kell őket húzni, és HOPP!-, akárcsak a kis Emmát, a kötél gyorsan felhúzza azt, aki a hurokban van. Csak arra figyeljenek, hogy ne a nyakukat, hanem a lábukat tegyék bele... A gyerekek szórakoztatása még most sem ért véget, a három felnőtt mindent bevet, hogy a kicsiket ne félemlítsék meg a közeledő "varázslók". Mint kiderült, Sancho is csak rájátszott arra, hogy belezavarodott a kis csirkefogók számolásába, pontosan tudta, hány gyerek van összesen a faluban...

Közben megérkeznek Estebanék elefántháton. Rossz hírrel. Tao odavan. Fizikailag és pszichésen is.

Patiala erőd...

Megérkezve az őrség kapitánya rögtön átadja Ambrosiusnak a maharadzsa vacsorameghívását. Amire természetesen Tao is hivatalos, mint Ambrosius tanítványa. Ő azonban felhúzott orral közli, hogy ő aztán soha a büdös életben nem lesz Ambrosius tanítványa, meg nem is éhes, és különben is, éhségsztrájkba lép. Ambrosius azonban nem ijed meg ettől, pontosan tudja, micsoda finomságok kerülnek a maharadzsa asztalára...

Patiala falu...

Szokás szerint Esteban megint fejjel menne a falnak. Hiába a korábbi akciója, ami majdnem balul sült el, és megint Mendoza húzta ki a szarból lekvárból, ő azértis megpróbálna újra bejutni az erődbe. Nagy csalódására erről mindenki lebeszéli, hiába van nekik ott az Aranykondor, mostmár jócskán hátrányba kerültek az ellenséggel szemben. Úgyhogy legjobb, amit tehetnek, hogy megépítik a többi gyerekmentő felvonót...

Patiala erőd...

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy indiai maharadzsa, egy francia alkimista, egy polinéz gyerek és egy orosz hússaláta. A maharadzsa, az alkimista és a gyerek a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban... És azon kívül még tengernyi finomság: kígyómeglepetés, párolt bogár salátaágyon, szemleves, több tálcányi panírozott pávacomb, és desszertnek hűtött majomagyvelő. Ráadásnak az egyik sarokban Leila, az arab indiai démon ikertestvérével táncokat lejt. (Utóbbinak a becsületes neve valójában Sweta-Padma Gopalkrishnanwishvanatahnbalabhadra, de az mégiscsak rövidebb, hogy "Leila ikertestvére"). Mindez, és a maharadzsa zakkant közbeszólásai sem vidítják fel Taót, bár igencsak vágyakozó pillantásokat vet a felnyársalt sültkígyóra és az elefántszemszem levesre. Ambrosius, hogy megtörje a jeget, látványosan magába töm néhány pávacombot, mire az éhes fiú már nem bírja cérnával és faladja az éhségsztrájkot.

Most, hogy Tao végre tárgyalóképes, Ambrosius lekíséri egy gyanús, sötét pincébe... ja, nem, egy szépen kiviágított föld alatti laboratóriumba, ahol Tao rögtön felfedezi a hajón lévő fénygyűjtő pontos mását, valamint egy bura alatt növekedő, majd elhervadó növényt. Ugyanolyat, amilyet a Szunnyadó Kertben is láthattunk Ziával és Estebannal- s amiről sajnos Tao lemaradt. Egyre nagyobb lelkesedéssel szemléli a berendezést: a virágot, a könyveket, a fura szagú löttyöket és a még furább, spirituszban úszkáló embriókat és torz emberfejeket az üvegekben.  Alkimistánk még a mu piramis lézershowját is beindítja a kedvéért. Az mindig beválik.

Patiala falu...

Míg Pedro és Sancho továbbra is a gyerekeket szórakoztatja, Mendoza, Zia, Esteban, Indali és Gunjan azon morfondíroznak, hogyan juthatnának be észrevétlenül az erődbe. Esteban a szokásos "törjünkbeaztánmajdleszvalami"- ötlettel áll elő, na, és hogy induljanak most rögtön. Majd ahogy korábban kijutott, ugyanúgy be is jut, mármint az erőd tövében lévő tavon keresztül. Majd felúszik a vízesésen, mint egy lazac... erről Mendozának eszébe jut, hogy vajon azt a díszkutat mi táplálja? Kell, hogy legyen valami föld alatti folyó, amiből összegyűlik ott a víz. Mivel se Indali, se Gunjan nem valami tudatos lokálpatrióták, a saját falujukon kívül gőzük sincs, mi van a közelben. Pedro előadásából kell megtudniuk, hogy igen, tényleg van itt egy föld alatti folyó, mégpedig valószínűleg a Majombarlang mélyén...

Patiala erőd...

Miután a Mu piramis lézershowja befejeződik, Tao észrevételezi, hogy furcsamód' a körülöttük munkálkodó alkimisták mind hasonló ruhát viselnek, mint Athanaos... és Zares. Mire Ambrosius nosztalgikus mosollyal elkezdi mesélni, hogy ez a Homokóra Rendjének az egyenruhája. Hajdanán ők hárman, mármint Athanaos, Doktor Laguerra és ő még gimiben alapítottak egy fiúbandát, majd az egyetemi évek alatt mikor már komolyabb témák iránt kezdtek érdeklődni, első tagokként beléptek egy vadiújonnan alapított alkimista rendbe, a Homokóra Rendjébe. Annak a működésére legalább kaptak állami támogatást. Miután felmarkolták a királytól kapott anyagi támogatást (na, meg a pinceklubokban való fellépésekért befolyt összeg se volt elhanyagolandó), a három pajti világkörüli útra indult, hogy megkeressék az Aranyvárosokat. Aztán út közben, mikor éppen az Újvilágban kószáltak, valami indián nő elcsavarta Athanaos fejét, meg valószínűleg egyéb testrészeit is, és ezzel feloszlott a trió, mindenki ment, amerre látott. Tao ijesztő párhuzamot vél felfedezni eközött és a saját barátai között, és kijelenti, hogy ő soha nem árulná el Estebant és Ziát. Na, jó, de akkor vajon, ha annyira jóbarátok, miért nem próbálják még kiszabadítani...?

Patiala falu...

Esteban épp Gunjant zaklatja, hogy vezesse el őt a Majombarlanghoz, hogy kiszabadíthasssa Taót. Meg az apját. Meg a falusiakat. A házból kilépve Zia is csatlakozik hozzájuk, mint tigriselhárító szakember. Mivel Pedro van kijelölve őrszemnek, a három gyerek gond nélkül kijut a faluból.

Patiala erőd...

Ambrosius buzgón próbálja meggyőzni Taót, hogy ugyan minek is menne vissza Esteban és Zia társaságában, mikor sokkal jobban kamatoztathatná a tehetségét mellette. Ők különben is állandóan klikkeskednek, a fenenagy "kiválasztottak". Ráadásul Tao örökségével játszadoznak... Tao nem igazán figyel Ambrosius lotyogására, mert felfedezi az asztalon az emléktemplom faláról lefaragott hiányzó darabot, és rögtön kezdené is olvasni... Ha az az örökké kotyeleskedő Helvetius el nem kapná az orra elől. Szegény öreg, biztosan el van hanyagolva, most is hiába próbálja magára terelni a figyelmet. Mielőtt Tao méltatlankodni kezdene, Ambrosius közli Taóval, hogy mindig is arra vágyott, hogy egy olyan fia legyen, mint ő, és gyorsan elé tol egy örökbefogadási szerződést. Tao igencsak meghökken ettől, és zavarában már nyúlna egy tollért, hogy aláírja, ám a kínos pillanatot megszakítjha egy NPC csuklyás. Valami gond van odalent, a gyárban. Ambrosius távozás előtt még meghagyja Helvétiusnak, hogy zárja be Taót... vagyishogy kísérje a szobájába, és teljesítse minden kívánságát. Ha fagylaltot kér, azonnal vigye neki! Ha állatkertbe akar menni, kísérje el! Ha táncosnőket akar, akkor azonnal ugrassza őket! Majd távozik. Míg szegény öreg, érzelmileg elhanyagolt Helvétius lemondó sóhajjal néz a mestere után, Tao felmarkol egy éles vésőt az asztalról. Ám ahelyett, hogy a nyugdíjas alkimista nyaki ütőerébe vágná, míg az háttal áll, csak elrejti a ruhaujjába a szerszámot. Mármint a saját ruhaujjába.

Valahol a dzsungelben...

Már vonul is a gyerekbegyűjtő had, Laguerrával az élen. Kiderül, hogy valójában senkinek se fűlik a foga ehhez az egészhez, dehát ez az ukáz...

Patiala erőd...

Ahogy Helvetius rázárja Taóra a szobaajtót, ő elő is kapja az eltulajdonított vésőt, és pillanatok alatt kinyitja vele az ócska zárat. A sötét folyosókon olykor előfordul egy-egy kósza őr, amiket játszva elkerül, majd az egyik ajtó előtt észreveszi Helvétiust, aki időközben megjárta az utat a konyhától az emeletig. Tao éppen meghallja, amint az öreg jóéjszakát kíván Athanaosnak. Majd szabadkozik, amiért olyan soká hozta neki a vacsorát, dehát az a kis mitugrász Tao mindent felfalt ebédnél... Miután Helvétius eltakarodott, a fiú máris nekiesik Athanaos szobája zárjának a vésővel. Athanaos valahogy rögtön tudja, hogy ő az, ki tudja, mikor hallotta annyiszor a hangját. Tao biztatására, hogy mindjárt kiszabadítja, rémülten regál, hogy eszébe ne jusson! Nagyon jól elvan ő itt, jó a szállás, jó a kaja, és a táncosnők se utolsók... Na, meg úgyse jutnának ki, az őrök még számon kérnék, hogy mit grasszálnak a folyosókon éjnek évadján. De van egy remek ötlete! Valahogy kapcsolatba kell lépni Mendozával, vagyis valahogy el kellene juttatni neki egy üzenetet. Kokapeti elvihetné, szóval Tao csak maradjon nyugton, és próbálja az elkobozott papagájt visszaszerezni. Most, hogy van terv, van cél, Tao is megnyugszik, s visszasétál a szobájába. Athanaos pedig azon örvendezve, hogy beleköphet Ambrosius levesébe, nekiül bekanalazni a sajátját.

Majombarlang...

Esteban, Zia és Gunjan megérkeznek a Majombarlanghoz. Odabent éhes, és dühös majmok serege fogadja őket. Nem csoda, mióta a falusiakat elvitték kényszermunkára, senki nem hozott nekik áldozati ajándékot. Ígyhát most ezek az etetés miatt életképtelenné vált majmok a három gyereken akarják kitölteni a mérgüket. Ám mielőtt vérfürdőre kerülne a sor, előkerül a kismajom, amelyet Zia még az emléktemplomban kiszabadított. És mint a mesében, jótett helyébe jót várj, a kicsi közli a többiekkel, hogy a megmentőjét már csak ne falják fel. Még hátha jó lesz valamire. Úgyhogy a három gyerek elindulhat a barlang vége felé, megtalálják a lyukat, és a sötét ijesztő alagutat, amiből a fura, üvöltésszerű hang szűrődik ki. A párás- nedves, mohos alagút hirtelen lejteni kezd, és a gyerekek persze megcsúsznak, s rövid szánkázás után éppen a föld alatti folyó partján landolnak.

Patiala falu...

Míg Pedro békésen szundikál, Laguerra és csapata megérkeznek a faluba...

Folyt. Köv.

Következő rész>